Pálfi kelletlenül szállt ki a kocsijából. Egy olyan beszélgetéstől, ami rá várt, senki nem örvendezett volna különösebben. Abban reménykedett, hogy az egész kacsa, és a lány szimplán trükközik. Apám, ha nem, akkor alaposan felgyűrheti a gatyaszárat, mert ez a kis nő tud veszekedni, az biztos. Sose bírta a hangos, feltűnő embereket, hát még ha dühöngtek. Ez furcsa volt olyasvalakitől, aki a pálya szélén ordítozott rendszeresen, de talán épp emiatt. Vagy az öregség mondta egyre gyakrabban, amit környezete viccesnek és kétszínűnek talált, hiszen a harmincas évei közepén igen messzinek tűnt az időskor eljövetele. Essünk túl rajta, mondta félhangosan, pedig csak gondolni akarta. Szerencséjére, Bea még véletlenül se járhatott arra, mert még azt is ki kellett volna magyaráznia, pedig most az egyszer jól akarta csinálni az induló kapcsolatot. Talán még romantikusan is. Vajon mi ütött belém, csóválta meg a fejét, ahogy belépett a tágas fakeretes ajtón, amire ráfért volna egy festés. Aki kitalálta, hogy rögtön három lépcsőt is tegyenek a küszöb után, azt agyon kellene csapni, morogta. Még szerencse, hogy senki nem törte a lábát ezen a helyen.
Dorina a sarokban üldögélt, már volt előtte egy kávé és egy pohár víz. Türelmetlen, gondolta Pálfi. Remek. Akkor nagy a baj.
– Te nem vagy az a fajta, aki elkapkodja az érkezést?! – szólalt meg a lány, de hangja nem volt ingerült, inkább csak konstatálta az edző nyugalmát.
– Szia neked is! – lépett hozzá közelebb és adott neki két puszit. Mint egy jó ismerősnek. Egy olyannak, akivel volt némi kis kalandja, és a szíve alatt gyerekkel várja, hogy kitombolhassa magát.
– Szia! – hangzott a válasz. – Ne haragudj! Biztosan a hormonok… – Egy frászt, a jellem, futott át a férfi agyán. Ő meg mekkora balfék, hogy minden nővel kikezd, aki csak rámosolyog…
– Semmi gond, ne feledd, hallok én különbeket is a pálya szélén. Kérsz valamit még?
– Nem, de csak rendelj! – Dorina szíve hevesebben dobbant, amikor végignézett rajta, és az járt a fejében, ha terhes, az is jó, ha meg nem, az se rossz. Egy ilyen dögös pasitól bizonyára aranylábú, csodaszép fia születne. Igaz, hogy anyja egyenként fogja kitépni a hajszálait, de megéri kockáztatni.
Pálfi végigmérte, és megállapította, hogy csinos, az ízlése nem rossz, csak azok a nők közé tartozik, akiket a legtöbb férfi elkerül, mert kellemetlen a természetük. Azt is gyorsan bevallotta magának, hogy együttlétük maradandó élményt nem okozott neki, így csak ült, mint a sült hal a tálcán és várta, hogy megérkezzen a kólája, amiről ezer éve le akart szokni.
– Szóval? – kérdezte tőle szokatlan óvatossággal.
– Gyereket várok, és mielőtt bármit mondasz, csakis tőled, ami egy módon lehetséges: nem voltam mással.
– Ez biztos, mármint a baba? – hangzott a tétova kérdés.
– Nem jött meg három hónapja, ugyan mi más lenne az oka?
– Vettél tesztet?
– Igen.
– Akkor a kérdés már nem kérdés.
Dorina elmosolyodott. Kezével beletúrt hullámos fürtjeibe és hosszú műszempillái alól úgy pislogott, mint aki a lottófőnyeremény átadására vár.
– Orvoshoz mikor mész?
– Már van időpontom hétfőre. Tibor, én meg akarom tartani!
Pálfi kezében megállt a pohár. Sápadtabb lett a kelleténél, bár számíthatott erre, mégse hitte el, hogy tényleg ezt a döntést hallja. Ha a pincér nem téblábol körülöttük, bizonyára káromkodott volna egy nagyot.
– Miért? Könyörgöm, mondj egy jó okot! Fiatal vagy, szép. Tudod, hogy csak egy kaland volt. Mi értelme ennek?
– Hogy te milyen kedves vagy! Még bókolsz is! Cukipofa! – negédeskedett kígyó módjára a lány, és egészen előrehajolt, hogy kivágott felsőjéből még inkább kivillanjanak dús keblei.
– Nem tetszik nekem a hangod. Hidd el, könnyebb lesz neked, ha nem leszel egyedül a gyerekkel!
– Ki mondta, hogy egyedül akarom felnevelni?
Pálfi, ha lehet, még sápadtabb lett. Nem érdekelte a kibuggyanó mell, a gunyoros hang, csak az járt az eszében, hogy ő nem lesz apa akarata ellenére, az biztos. Pláne nem egy semmitmondó kalandból. Hogy képzeli a lány? Nem is ismerik egymást, és vegye el vagy költözzenek össze?
– Azt akarod mondani, hogy neveljük fel közösen? – kérdezte rekedt hangon.
– Én úgy tudom, a gyereknek ugyanúgy szüksége van apára, mint anyára, nem?
– Dorina! Ne szórakozz! Tulajdonképpen nem is ismerjük egymást. Volt köztünk valami, amiről azt gondoltuk, jó volt, és kész. Ezek után házasodjunk össze?
A lány hangosan felnevetett.
– Ilyesmi is előfordult már világmindenségben, ha a férfi nem gyáva!
– Itt nem a gyávaság a fontos. Lehet, hogy megőrjítenénk egymást. Én nem állok készen erre.
– Ó, csak a kufircolásra? Vagy mondjam rondábban? Az bezzeg ment, meg hogy te nem szereted a gumit, mert az ront az élményen. Ne tagadd, ezt mondtad!
Pálfi hallgatott. Tényleg ekkora barom volt, hogy még ki is mondta, hogy utálja a kotont? No, persze, ki szereti. Eddig azonban az égiek nem sújtották átokkal, de egyszer minden jó véget ér, nem igaz? Érezte, hogy gyomra összeugrik. Nősülni akkor se fog, nem bolondult meg.
– Mindenképp meg akarod tartani a gyereket? – kérdezte végül. – Ha nem veszlek el, akkor is?
– Hogyhogy nem? – húzta fel a szemöldökét a lány. – És a becsület meg minden?
– Nem fogod fel, hogy senkinek se lenne jó? Támogatlak benneteket, ahogy tudlak, de nem akarok családot!
– Csodás! Micsoda egy szemét alak vagy! – kiáltotta a lány. – Egy dugás itt, egy ott, az tetszik, de amikor baj van, akkor kihátrálsz… Remélem, mások is tudják, hogy egy nulla vagy.
Azzal felpattant és kiviharzott a kávézóból. Észre se vette, hogy telefonját az asztalon felejtette. Tibor szótlanul követte tekintetével, majd belekortyolt a kólájába. Az isten verje meg ezt az egészet, gondolta dühösen. Miért kell neki ilyen baromságokba keverednie? Most jöhetett volna egyenesbe az élete, erre jön egy gyerek, aki persze nem tehet semmiről, mégis haragszik rá. Szerencsétlen…Már úgy jön a világra, hogy nem örülnek neki. Lehúzta az utolsó kortyot, és akkor esett pillantása a telefonra. Esze ágában sem volt visszajuttatni a gazdájának, inkább a pulthoz lépett, és fizetni akart.
– Az előbbi lány itt hagyta a telóját! Elteszed? – nézett a szorgos felszolgálóra, aki éppen a pultot tisztogatta.
Amaz bólintott.
Miután az edző tetemes borravalóval egészítette ki a számlán lévő összeget, nem bírta ki, hogy ne szóljon utána.
– Bocs, hogy beleavatkozom, de néhány szót hallottam a beszélgetésetekből. Csak annyit mondanék, hogy a lány a kávé mellé a pohárba nem vizet kért, hanem vodkát…Szóval…
Pálfi elvigyorodott. Az a kis ribanc szórakozott vele, gondolta immár elégedetten. Legyen! De már nem volt rosszkedve. Úgy lépett ki az ajtón, hogy kis híján belebotlott egy gyönyörű csajba, aki épp a cipőfűzőjét kötötte a járda szélén. Rámosolygott. Gyorsan megállapította, hogy szép a világ, főleg, ha ilyen kívánatos nőkbe botolhat akaratlanul az ember.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
