Ezt a kérdést egy szürke, kopott falon olvastam. Csúnya graffiti volt egy híd lábán. Megfogott. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az élet nem egyenlő a munkával, mégsem teszünk ellene. Persze, nem azt gondolom, hogy felesleges dolgozni, mert semmi értelme. Olykor igen, de mivel nincs, aki agyonüsse a munka kitalálóját, marad a robot.
Nincs annál szerencsésebb, mint amikor az ember a munkájában örömöt talál, amikor értelmet nyer a befektetés, a ráfordított idő és türelem. Az alkotás öröme, valaminek a létrehozása vagy egyszerűen az elvégzendő feladat sikere hatalmas elégedettséggel párosul. Felemelő érzés, ha ezt meg tudjuk élni és nem kínszenvedés munkába járni.
A munka lehet kiteljesedés, elhivatottság, de egyben hobbi is. Ezek ritka konstellációja teheti sikeressé azt, aki részese.
Legtöbbször mégsem az. A túlhajszoltság és alulfizetettség jut eszünkbe szinonimaként. Sokan élnek úgy nap, mint nap, hogy munkahelyükön szó szoros értelemben szenvednek, mégsem tudnak változtatni.
Egész életünkben mást sem teszünk jószerivel, csak dolgozunk. Mindig mindenkor. Futunk a pénz után, és nem látjuk, mit adunk érte. Túl drágán vásároljuk meg az áhított szabadságot.
Folyton dolgozunk. A munkahelyünkön, otthon, a fejünkben és a gondolatainkban is. Nem állunk meg pihenni, hogy észrevegyük a magunk körüli világot. Manapság sem könnyű boldogulni, ahogy régen sem volt az. Biztosan tudnának mesélni nagyanyáink, dédszüleink, hogy hajnaltól késő esti mi minden szakadt rájuk. Nőkre, férfiakra egyaránt.
A munkahely megkaparintja a lelkünket, és már nincs időnk önmagunkra, barátainkra és a gyerekeinkre sem. Arra kérdésre, hogy megéri-e, nem lehet jól válaszolni. A stressz, a feszültség, a boldogtalan, szürke napok felelnek erre. Mai tudásunk szerint nincs másik életünk, ahol majd megállunk, fellélegzünk és észrevesszük, hogy jé, milyen szépen süt a nap. A mi napunk most süt, most fúj a viharos szél, és csepereg az eső. Minden most van.
A munkánk is, amellyel előteremtjük a pénzt egy jobb életre, vagy spórolhatunk nyaralásra, autóra, lakásra. Ez a most azért kecsegtető, mert soha vissza nem fordítható állapot. A Föld nem áll meg, ha mi kiesünk a mókuskerékből. Alig veszi észre valaki, ha betegek leszünk, mert pótolhatók vagyunk.
A stressz legyűr bennünket és akár ezekben a percekben is okozhatunk magunknak betegségeket. A szívroham, rák, stroke nem tudja, hogy mi azért dolgoztunk keményen, hogy mindenünk meglegyen, és a családunk boldoguljon. Nem kérdezi meg, hogy, hékás, sok feladatod van még? Veszi az ollót és elnyisszantja a fonalat.
A gyerekeink, akik egy tablet-társadalom részesei a 21. században, nem fogják tudni, hogy volt egy világ, ahol beszélgettek, együtt nevettek, söröztek a barátok és később jókedvűen mentek haza, mert pár óra alatt elszállt belőlük a feszültség. Talán a világot is megváltották aznap.
Az együtt töltött időt semmi nem pótolhatja.
Dolgozhatunk naponta 14-16 órát is, a pénzről azonnal kiderül a legnagyobb bajban, hogy csak papírdarab. A fájdalmat nem szünteti meg, ha a szervezetünkben gikszer keletkezik.
Egyetlen darabot sem vihetünk magunkkal a hosszú útra, amire nem készülünk, mert mindig távolinak hisszük. Ha körülnézünk sajnos egyre több beteg, szenvedő, kétségbeesett embert látunk, akik csodálkozva tapasztalják, hogy az élet milyen kegyetlen. A pénz nem lehet a megoldás kulcsa.
A munka szerves része az életünknek, de nem kell belehalnunk. Meg kell tanulnunk megálljt parancsolni önmagunknak. Az ambíciónál, sikernél, törtetésnél fontosabb egy elkapott pillanat, nevetés, vagy simogatás. Semmi az égvilágon nem fog számítani, ha közeledünk a véghez, csak az, amit átéltünk.
Azonnal ki fog derülni, elhanyagoltuk-e a szeretteinket, figyeltünk-e másokra, csak mert fontosabb volt a cég, egy projekt, vagy egy határidő?
Ha valaki azt hiszi, hogy ez blabla és nem lehet kiszállni, egyszer talán megdöbben, mert jöhet egy pillanat, amely majd rákényszerítheti a változásra. Leggyakrabban a betegség, amelyre a reklámok szerint nincs időnk… Csakhogy a betegség ezt nem tudja. Vinni fog magával bennünket, hiába van még ezer feladatunk.
Meg kell állnunk!
Észre kell vennünk, hogy a nyárból ősz lesz, azután meg tél. Meg kell tanulnunk rácsodálkozni a szürke hétköznapokra. Ezek teszik ki az életünk. Ezeket siettetjük, használjuk vagy tékozoljuk el.
Kell, hogy legyen életünk a munka után!
Olyan élet, amelyben találunk jót. Nem pénzen vett jókat. Lopni kell az időből magunknak és azoknak is, akiket szeretünk. A munka csak munka. Az életet meg ajándékba kaptuk. Bontsuk ki a csomagolást és örüljünk neki!
fotó: Pinterest
