Elment egy hatalmas tehetséggel megáldott zeneszerző, karmester.
Hétévesen kezdett el komponálni. Egyszerű családból származott, bár a család életének szerves részét képezte a zene. A filmiparban korán felfigyeltek rá, mert hagyományostól eltérő hangszereket, többek közt harmonikát, harangot alkalmazott.
Karrierje 1946-ban kezdődött és töretlen maradt élete végéig. A hatvanas-hetvenes években zenéje nélkül kevés film készült Olaszországban. Zenei világa hasonló volt a legkiválóbb festőkéhez.
A zenét úgy használta, mint színeket egy csodálatos történethez. Számos műfajban alkotott maradandót, de a spagettiwesternjeihez írt zenéi örök fülbemászó dallamként élnek tovább nélküle. A Jó, a Rossz és a Csúf vagy a Volt egyszer egy vadnyugat nélküle nem lett volna az, ami. Ha becsukjuk a szemünket, magunk előtt látjuk Charles Bronson a harmonikájával. Érezzük a feszültséget, a harcot, a romantikát és minden varázslatot, amit Morricone a hangjegyek által átadott nekünk.
Elment A PROFI! Az idén 92 éves lett volna minden idők egyik legnagyszerűbb zeneszerzője és karmestere.
