Ha azt halljuk, kihalt állatfaj, akkor minden bizonnyal valami régmúltban bekövetkezett természeti katasztrófára, és egy, csak képekről ismert élőlényre gondolunk… pedig az igazság az, hogy napjainkban is több tucat faj él közöttünk, amelyeket az unokáink már biztosan nem fognak látni, hacsak nem történik valami csoda, vagy nem lesz sikeres a fajtamentő akció.
A vaquita delfin egy nem éppen közismert emlős… lehet, hogy azért, mert vadon ma már csak 10 él, és egyedül a Mexikói-öbölben található meg. Azért fenyegeti kihalás, mert ugyanott él, ahol az orvhalászok által illegálisan lehalászott totoaba hal (A totoaba macdonaldi nevű hal úszóhólyagja darabonként 5000 dollárt ér a USA feketepiacán, de Ázsiában 10 000 dollárt is megadnak érte). A vaquita gyakran kerül az orvhalászok hálójába, de mivel számukra nem képvisel értéket, a kihalászás után visszadobják a kistestű delfineket, akik nem élik túl ezt a tortúrát. A kormány hiába nyilvánította védetté a Mexikói-öböl egy részét, hogy megvédje a vaquitákat, az orvhalászok oda is bemerészkednek, hogy totoaba halat fogjanak. A kormány tehetetlen, a vaquiták így hamarosan végleg eltűnnek a Föld színéről.
Északi fehér rinocéroszból is már csak két élő példány létezik, és nem meglepő: őket is az emberi kapzsiság emésztette fel – a ‘70-es és a ‘80-as években az illegális vadászat-hullám során számuk drámai módon lecsökkent. Az utolsó hím példány, Sudan tavaly pusztult el, emberi mértékkel számolva kilencvenéves korában. Sudant csak lánya és szintén nőstény unokája élte túl, akik már túl vannak a termékeny koron, így minden bizonnyal ők a Föld utolsó északi fehér rinocéroszai. Tudósok még megpróbálják mesterségesen megtermékenyíteni a két nőstény rinocéroszt, de ha ez nem sikerül, akkor valóban kihal a faj.
A Chelonoidis phantasticus-t, azaz a Fernandina szigeteki teknősbékát 1906-ban már kihaltnak nyilvánították, aztán tavaly mégis felbukkant egy példány a Galapagos-szigeteknél. A 100 éves, nőstényen kívül még több példány is élhet a szigeten, hiszen több lábnyomot is felfedeztek a kutatók. A teknősök létét nem az emberi gonoszság veszélyezteti, hanem az élőhelyük természeti adottsága: a Fernandina-szigeten rendszeresen kitörő vulkán forró lávája rendszeresen megtizedeli a teknőskolóniát. Persze, volt idő, mégpedig a 17-19. század, amikor vadásztak rájuk, és kiirtottak összesen százezer példányt. Ezért a Galapagos-szigeteken őshonos mintegy tizenöt teknős fajtából mára öt teljesen eltűnt a Földről.
Már csak 25 példány maradt a Hainani gibbonból, “köszönhetően” az erdőirtásoknak, és az orvvadászatnak: a húsáért, vélt vagy valós gyógyászati értékéért, és “kiskedvencként” is értékes a vadászoknak. Sajnos, nem ez az egyetlen gibbonfaj, amelyet a kihalás fenyeget: a tizenkilenc fajtából tizennyolc veszélyeztetett.
