Megfelelni?
Ugyan kinek? Csodás vagyok? Néha nyűgös, undok? Igen, mind egy szálig. Kora reggel felveszem a piros szandálom. Végiglejtek benne még a macskakövek közt is. Fityiszt mutatok a hétköznapoknak. Szemtelenül elküldöm nyaralni az unalmat meg szomorúságot.
Hogy nem tetszem? Irigy vagy és keserű? Legyél! Majd elkerüllek. Kirúzsozom a szám miközben te utálod a sok nőt, mert vékonyabb, csinosabb. A férfiakat meg szapulod, mert megfeledkeztek rólad! Rád kacsintok, felkacagok, a tükörnek meg csókot dobok!
A nap meg rám mosolyog, perdül egyet, bukfencezik. Megyek, megyek, hajam repdes. Párizs vár még, London jöhet.
fotó: Pinterest
