Minden reggel, ha felébredünk, újra indul az időnk kereke. Amikor előző este úgy hittük, megáll forgásban, mert összeomlottunk, reggelre láthatatlan kezek megolajozták.
Kibírtuk a veszteséget, a lelkünket nyomorgató bánatot. Kibírtuk, ha kizsigerelték a testünk, ha gyűrt papírként dobták félre a szívünk. Hiába folyt csendes könnyünk, és nem reméltünk megnyugvást, mégis jött a hajnal, és új erőt hozott. Mindent túlélünk, mert tudjuk, hogy nincs más út, csak a változás. Leporoljuk életünk színes kis vásznait, és az évek alatt rárakódott szennyet elfelejtjük.
Mindent kibírunk, mert a lélek erős és törhetetlen. Emelt fővel, nyitott szívvel mindig léphetünk egyet felfelé a lépcsőn. Ha előre nézünk, ha vissza már soha… Ne hidd el, ha valaki mást súgna! Az ő hajnala még nem érkezett el…Te csak lépj!
fotó: Pinterest
