12+ 🙂
Kedves Mikulás!
Tavaly még Anyával együtt írtunk Neked levelet, de idén Anya azt mondta, hogy ha már megtanultam ilyen szépen írni, akkor írjak én. Én azt mondtam Anyának, hogy nem akarok már levelet írni, erre ő mintha kicsit elszomorodott volna. Mégis írok levelet, de megmondom őszintén, hogy nehezen vettem rá magam, mert egyre gyanúsabb nekem ez az egész, nem igazán értem hogy végülis mi történik. Több dolog miatt is.
Úgy kezdődött, hogy a padtársam, a Julcsi, azt mondta, hogy Te nem is létezel.
Azt mondta, hogy a szüleink tesznek este ajándékot a cipőnkbe, hogy mikor másnap felébredünk reggel, akkor azt higgyük, hogy Te itt jártál, de valójában nem is jössz. Kicsit ki is nevetett, amikor látta rajtam, hogy nekem ezzel újdonságot mondott és én ezt nehezen hiszem el.
Az is gyanús lett nekem, hogy amikor mentünk bevásárolni, akkor láttam egy csomó mikuláscsokit, csomagokat, ajándékokat, pont olyanokat, mint amilyeneket kapni szoktam. Most, hogy már megtanultam olvasni is, így értem a nagybetűs kiírásokat a boltban, olyasmiket, hogy „Kezdje időben az ünnepi készülődést”, „Nálunk az árak Mikulás-cipőben járnak”, és hasonlók. Ezek mit jelentenek? Miért kerülnek ezek a dolgok pénzbe, ha Te hozod őket?
Azt is hallottam, hogy tavaly Anya meg Apa lefekvés után zörögtek valami zsacskókkal. Azt hitték, hogy már alszom. Igaziból már rég aludnom kellett volna. Nem értettem pontosan, hogy mit beszéltek, de azt jól hallottam, hogy Apa kérdezte Anyát, hogy „Így jó lesz?”, Anya meg mondta neki, hogy „Ezt a kis díszt még tedd oda mellé”. Azért olyan későn már ők is aludni szoktak… Miért pont aznap maradtak fent olyan sokáig?
Aztán ezek után elkezdtem jobban végiggondolni. Az oviban minden évben jöttél, és minden évben nagyon vártunk. Emlékszem, egyszer a Panni megijedt Tőled és elkezdett sírni, de Te akkor odahívtad magadhoz, és mondtad neki, hogy aki olyan okos és ügyes, hogy már 4 és fél évesen ilyen sokat segít az anyukájának a konyhában, az ne sírjon, hanem legyen mindig nagyon vidám. Olyan kedves voltál, mondtál szép dolgokat, mindenkit jól ismertél, tudtad, hogy abban az évben ki hogyan viselkedett, kinek kell virgács. De ha jobban belegondolok… A szakállad. A szakállad mintha nem lett volna igazi, olyan furcsa volt. Mikulás, Neked van szakállad, igaz?
És rénszarvasaid vannak? És szánod, amin minden gyermek ajándéka elfér? Csak azért kérdezem, mert ez is elég gyanús. Apa a nagybevásárlások után mindig mondja, hogy ennyi dolog be sem fér a csomagtartóba. Akkor az meg hogy lehet, hogy Te egy éjszaka alatt minden gyermeknek elviszed az ajándékot, és mekkora szánod van Neked, hogy ez mind belefér? Olyan hihetetlennek tűnik ez a dolog. Biztos több minden van Nálad december 6-án éjszaka, mint amennyivel mi kijövünk az áruházból. Arról nem is beszélve, hogy több évben is próbáltalak már meglesni, de sosem láttalak.
Szerintem Veled kapcsolatban nagyon sok minden hazugság.
Idén először elbizonytalanodtam. A Julcsira haragszom a legjobban. Miért mondta azt, hogy Te nem is létezel? És miért kezdtem el észrevenni egyre több dolgot, amik valóban azt mutatják, hogy Julcsinak igaza van? – Jó, azért a Julcsi is furcsa, mert amikor a tanárnéni azt mondta neki, hogy ha hangoskodik, akkor nem kap semmit idén Tőled, akkor csendben maradt ám. Közben Anyáék meg azt mondják nekem, hogy írjak Neked levelet, amit aztán adjak oda nekik, ők pedig majd eljuttatják Hozzád. Miért kérnék Anyáék ezt, ha Te nem is létezel? Anyáék biztosan nem csapnának be.
Nem tudom…
Lehet, hogy mégis írok egy levelet. Egy másikat, amiben az fog szerepelni, hogy mit szeretnék kapni idén Tőled, és odaadom Anyáéknak, hogy ők el tudják juttatni Hozzád. Tudod Mikulás, nem tudom eldönteni hogy higgyek-e Benned. Nem tudom, hogy igaz-e az, hogy Te minden évben egyszer rénszarvas-húzta szánon eljössz ide.
De azt biztosan tudom, hogy Anyáéknak ez fontos. Anyáéknak fontos, hogy én örüljek december 6-án reggel, amikor meglátom a cipőmben a sok-sok ajándékot. És emiatt én is boldog leszek. Idén először nem csak az ajándékok miatt fogok örülni, hanem amiatt is, mert tudom, hogy a szüleim szeretnek, és szeretnének engem meglepni. Lehet, hogy ők is tudják, hogy most épp ezen gondolkozom.
Tudod mit Mikulás? Inkább elhiszem, hogy létezel! Hiszek Benned, mert nem szeretném, ha ez a kedves „hazugság” nem múlna el. Elvégre ilyenkor mindenki örül.
Írom a másik levelet! Arra majd figyelj, hogy a Bűvészmutatványos szettből – azt fogom kérni Tőled – ne az 50 trükköset, hanem a 100 trükköset szeretném!
