Adéle Kirk nem volt ostoba, de ha a szerelemről volt szó, vaknak és süketnek tettette magát, mint minden lány, aki nem bízott önmagában. Bárki megmondhatta volna neki, hogy a kisujja többet ér, mint a Russell fiúk együttvéve, nem hitte volna el. Elvakította a kastély, a pökhendi társaság, és annak gondolata, hogy kicsit közéjük tartozhat majd, ha ott fog dolgozni. Mindenki, akivel ott találkozott, félig-meddig rokonszenves volt neki, csak a ház asszonya nem.
Másnap, ahogy az már lenni szokott, elsőként vele futott össze. Az asszony meglepve nézett rá, mert már rég elfelejtette, hogy előző nap ott járt. Kisebb baja is nagyobb volt ennél a szerencsétlen lánynál, ugyanis a férje nem jött haza éjjel. Máskor is maradt ki, de most érezte, hogy nem holmi nőcske van a dologban, azaz biztosan az, csak nem a megszokott módon.
– Ne haragudjon, de nem vártuk. Most nem alkalmas az ittléte – mondta kimérten, és tökéletes nadrág kosztümjére pillantva megállapította, hogy minimum húsz évet letagadhatna a korából.
– De asszonyom… – Adéle dühös lett.
– Jaj, tudom, de jöjjön vissza máskor. A férjemnek dolga van, kérem, értse meg. A viszontlátásra. Rosie majd kikíséri… – Azzal ellenmondást nem tűrően az ajtó felé intett a fejével. Mintha csak valami felesleges holmit dobott volna ki, úgy hajította ki a lányt. Rosie persze azonnal megjelent, és finoman intett, hogy kövesse. Adéle pokolian mérges lett, de csak addig, amíg meg nem pillantotta az épp indulni készülő Julient. Teljes életnagyságban állt a szalonban és őt vizslatta.
– Megint te? – lépett közelebb hozzá. – Úgy látom, le se lehet vakarni téged. De most igazán rosszkor jöttél. Apám elutazott.
– Elutazott? – húzta fel Adéle a szemöldökét. – De hát…
– Ne bosszankodj, cserébe beviszlek a városba és meghívlak egy finom italra. Mit szólsz hozzá?
– Semmit, nem kell.
– Hű, de méregzsák vagy. Nem te vagy a világ közepe, másnak is lehetnek gondjai, és nem mindig jut eszébe, hogy megbeszélt egy találkozót. Minden nő nyavalyog, ha nem a kedve szerint mennek a dolgok?
– Nem! Minden nő tudja, hogy vannak bunkók, akiket el kell kerülni! – Azzal Adéle sietősen elhagyta a szalont. Még hallotta, hogy Julien hangosan nevet rajta. Amikor a kapuhoz ért, lehiggadt, és idegesen nézett az órájára. Azt remélte, már rég dolgozó nő lesz belőle, mire anyja felhívja. Kell a pénz és kész. Most mit mondjon neki?
Ekkor ért oda sportkocsijával a ház fenegyereke, és derűs mosollyal mellé gurult.
– Ne kéresd már magad! Csak egy ital, és holnap apám hatszor bocsánatot fog kérni. Így bánik mindig a szép nőkkel.
– Aha, szóval szép vagyok? – Kapta fel a fejét a lány, mire a szőke fiú hangosan felkacagott.
– Tudtam, hogy ez bejön! – vigyorgott. – Nem vagy az, de aranyos a fejed.
– Aranyos a te pincsikutyád, te idióta! – hangzott a felelet, és Adéle már vissza se nézett, úgy futott a falu felé. Közben elhatározta, hogy elfogadja a panzióbeli recepciós állást, ahol nem szégyenítik meg olyanok, mint ez a szemtelen és alávaló Julien.
A fiú közben gázt adott és úgy hajtott el mellette, hogy csikorogtak az autó kerekei. Egy pillantással se jutalmazta a lányt, mert tudta, hogy ezzel bosszanthatja fel legjobban.
A Russell-ház ezalatt teljesen felébredt. Eva asszony haragosan csapkodta az evőeszközt a tálalón, és megfogadta, hogy soha nem fog megbocsátani férjének, ha éjjel mégiscsak egy konzumlány társaságát kereste. Kitelt tőle, ahelyett, hogy azt a másik ügyet intézte volna. Ha kiderül, hogy Cynthia náluk járt, és valamelyik fia megbecstelenítette, akkor végük. A tanácsos nem fogja annyiban hagyni, olyan emberei vannak, akik szemrebbenés nélkül rájuk gyújtják az egész kastélyt. Ez semmiképp sem következhet be, ebben biztos volt, de amikor kávét töltött magának, megremegett kezében a csésze.
Folytatjuk…
