Yiya Murano nem hasonlított azokra a gyilkosokra, akiket a filmeken látunk, vagy elképzelünk magunknak. Nem volt rideg tekintetű szörnyeteg, és félelmet se ébresztett azokban, akik ismerték. Épp az ellenkezője volt mindannak, amiket egy gyilkosról gondolunk. Kifinomult modorú, ápolt és elegáns nő volt, aki teát szolgált fel vendégeinek miközben mérget tett italukba.
A hetvenes évek végén Buenos Aires Monserrat nemű városrészében élt Yiya, aki mindennél jobban szerette a pénzt és a csodálatot. Öreg bérházak, vaskos ajtók és állandó pletykák takarásában mozgott, és gondosan felépítette imázsát mutatta, amely elvarázsolt mindenkit környezetében. Drága ruhákban, pénzzel kitömve bejáratos volt előkelő körökbe, de mindez csak a látszat volt. Folyton kölcsönkért barátoktól, rokonoktól és görcsös igyekezettel próbálta fenntartani a látszatot. Egy olyan nő, volt, aki mindenáron meg akarta őrizni magának az az életet, amelyet látszólag kialakított.
Sok bűnöző a hatalomért öl, Yiya Murano viszont a szégyentől rettegett. Attól félt, hogy egyszer lehull a lepel, és mindenki rájön a hazugságaira, amelyekkel éveken át szédítette barátait, ismerőseit.
1979-ben váratlanul három nő is meghalt a környezetében. Mindhárom kölcsönzött neki pénzt, de kezdetben ezeket az eseteket egyszerűen természetes halálnak könyvelték el. Az asszony nem roppant össze, amikor a nyomozók faggatták, sőt mosolygott és tovább teázott a vendégeivel. A rendőrség csakjóval később jött rá, hogy ciánnal mérgezi meg áldozatait. Teába, süteményekbe tette, épp olyan dolgokba, amelyekről soha nem gondolná senki. Argentína számára épp ezért volt különösen sokkoló az ügy, mert a gyilkosságok nem valami sötét, távoli világban zajlottak, hanem nappalikban, porceláncsészék és sütemények árnyékában.
Az újságok hamar felkapták az ügyet hiszen nem mindennapi eset volt, hogy egy elegáns nő teával együtt a halált kínálja fel vendégeinek. Egyesek le voltak nyűgözve tőle, így Yiya lassan popkulturális ikonná alakult. Meghívták televíziós műsorokba, interjúkat készítettek vele, és az emberek nem tudták eldönteni, hogy hidegvérű gyilkos vagy épp tragikus hős, aki önmaga hazugságaiba fulladt bele.
A nyomozás mindeközben folyt, és egyre több bizonyítékot találtak bűnösségére.
A bíróság végül három nő meggyilkolásáért ítélte el, majd a börtön után idős korára szociális intézménybe került. Még ekkor is különleges jelenség maradt: sokszor tagadta tetteit, máskor pedig élvezte a hírnevet, ami tetteivel járt.
Murano története azért maradt ennyire élő Latin-Amerikában, mert túlmutatott az egyszerű bűnügyeken. Egy egész korszak szorongása tükröződött benne: a látszatélet utáni mérhetetlen vágy, a pénzügyi bukástól való félelem, és szerepet játszott benne az az emberi képesség is, hogy valaki hosszú időn át képes volt megjátszani magát a külvilág előtt.
Yiya nem egy horrorfilm szereplője volt, nem olyan nő, akitől félni kellett, inkább egy az ezerből, akivel az ember szívesen leül teázni és beszélgetni. Éppen ez tette igazán veszélyessé. Egy hétköznapi asszony, aki mindenkit az orránál fogva vezetett, és ez lett az erőssége és egyben a veszte is. Gondosan felépített, önmagáról közvetített képe sokáig megóvta, de az orvostudományt még ő sem tudta kijátszani.
A társadalom pontosan így fogadta: csodálta és elítélte egyben, de képtelen volt elhinni és feldolgozni a történteket. Egyedül talán fia volt, aki kezdettől fogva biztos volt bűnösségében, ugyanis a kettejük közti szeretetlen kapcsolat ezt nagyban megerősítette benne.
Végül 2014-ben, 84 éves korában hunyt el egy Buenos Aires-i idősotthonban. A vagyona, amelyért ölt, már régen elúszott, a családja megtagadta, a saját fia könyvet írt róla, amelyben gátlástalan, pszichopata szörnyetegként festette le, de elérte azt, amire Murano talán egész életében a leginkább vágyott: a nevét soha senki nem felejtette el. Az argentin popkultúrában a neve a mai napig a halálos vendéglátás szinonimája, és ha az országban ma valakit váratlanul teasüteménnyel kínálnak, a háttérben biztosan akad egy vendég, aki elsüt egy poént a montserrati méregkeverőről.
Fotó:Pinterest
