Holttest az utazókosárban
Mágnás Elza, azaz Turcsányi Emília halála nagy port vert fel a 20. századi Budapesten. A főváros akkoriban tele volt bordélyházakkal, félvilági nőkkel, ravasz üzletemberekkel és olyanokkal, akik a könnyű meggazdagodás reményében csapódtak az akkori Budapest söpredékéhez. Turcsányi Emília mosónő lányaként látta meg a napvilágot, és reménye sem volt arra, hogy egyszer majd jobbra fordul az élete. Az 1945 előtti Magyarországon a nők nem futhattak be karriert, és csak azok boldogulhattak valahogyan, akik esetleg színésznők, énekesnők lettek, de csak gazdag pártfogóik oldalán.
Aki szegénynek született, szegényként is halt meg, az arisztokrata réteg nem nézett lefelé, hogy észrevegye az alatta élők keserveit. A korabeli erkölcsökről elmondható, hogy az előkelő urak gyakran tartottak szeretőket, akiket elhalmoztak ajándékokkal, és a nők, ha feljebb akartak kerülni a nemlétező ranglétrán, a testükkel fizettek érte. Természetesen kifelé közvetítve elítélendő volt az ilyesmi, az urak mégse hagyták figyelmen kívül a női bájakat.
Különösen elismerték maguk között azokat, akik híres, mások által is dicsért prostituálthoz jártak, és elérték, hogy ők legyenek az egyetlenek, a többi kuncsaftot pedig miattuk mellőze a kor divatos éjjeli pillangója.
Emília is hamar rájött ebben a zűrzavaros világban, hogy szépségét egy bizonyos módon kamatoztathatja. Rátarti lány volt, emiatt sokan nem is kedvelték. Dolgozott mosónőként, akár az anyja, majd cseledként is, de gyorsan a Fővárosi Orfeumba került, ahol felfigyelt rá egy osztrák bútorgyáros, Max Schmidt, aki azonnal beleszeretett a szőke, igen mutatós lányba. Emília, akiből immáron Elza lett, nem habozott elfogadni Schmidt ajánlatát, hisz az bőkezűen szórta a pénzét, ékszereket vett neki, pazar lakást bérelt kedvencének. Nem engedte tovább, hogy a lány áruba bocsássa testét, elhalmozta mindennel. A férfi maga sem volt egy mindennapi figura, különös szexuális szokásairól még Krúdy Gyula is megemlékezett: „Már meglátogatja őt (Mágnás Elzát) éjszakánként az a gazdag bútorgyáros, aki perverz szenvedélyeiről volt valaha nevezetes Pesten. (Így többek között az volt a híre, hogy azokat a nőket, akik megtetszenek neki, fehér menyasszonyruhában, mirtuszkoszorúval érckoporsóba fektette, és úgy imádta őket.)”
Hogy ebből mi igaz, és mi a pletyka, sose tudjuk meg, mindenesetre a férfi hat éven át, Elza haláláig gondoskodott a lányról, aki kezdte magát jóval többnek érezni másoknál, és emiatt sokan nem rokonszenveztek vele. Egyre többen irigyelték és hajdani pályatársai féltékenyen figyelték sorsának ilyen nagymértékű átalakulását.
Ebből a mérhetetlen irigységből fakadhatott a gyilkosság gondolata is. Mágnás Elza házvetőnője és annak szeretője Nick Gusztáv, péksegéd eldöntötte, hogy megölik a ház asszonyát, és ékszereit eladva új életet kezdenek. Ebbe belejátszhatott az a tény is, hogy Kóbori Rózsi jóval iskolázottabb volt asszonyánál, aki hatalmas karriert futott be luxusprostituáltként.
Egyik este, mielőtt még Elza nyugovóra térhetett volna, Nick Gusztáv, miután Rózsi beengedte a lakásba, egy törülközővel megfojtotta ház úrnőjét. Szerencsétlen módon kevés ékszert tudtak elvinni, és az utazókosárba gyömöszölt holttestet se sikerült nekik később a Dunába süllyeszteniük. Másnap hajnalban rá is leltek az ismeretlen nő hullájára, akiről egy ideig nem sokat tudtak, de ápolt körmei, haja után sejtették, hogy félvilági nő lehetett.
Bombaként robbant a hír a városban, hogy ilyen bűneset történt, bár Budapest akkor már nem szenvedett szenzációk hiányában. A lapok tele voltak a gyilkosság olyan részleteivel, amelyeket még ma is döbbenten olvasnánk. Oly mértékben részletezték az eseményeket, hogy még azt is megírták, mit evett utoljára a meggyilkolt nő. Az esettel foglalkozó riporterek igyekeztek a bűnügy hátterét a legapróbb részletekig feltárni. Ennek köszönhetően az olykor százezres példányszámban eladott lapok, Mágnás Elza előéletének és Max Schmidt-tel való szerelmi viszonyának pikáns részleteit is tálalták. Miután kiderült a holttest kiléte, azonnal a házvezetőnőre és kedvesére terelődött a gyanú, akik persze tagadtak. Rózsi elmondta, hogy két szeretője is van, akikkel kitervelte a dicsekvő asszony megölését. Később kiderült, hogy a tett elkövetésében csak Nick Gusztáv vett részt, Rózsi alapos, mindenre kiterjedő felbujtása nyomán. Elzáról mindenki tudta, hiszen nem titkolta, hogy bőven van pénze, így nem volt nehéz meggyőzni a szeretőt a tett elkövetéséről. Miután a férfi megfojtotta Elzát, lefeküdtek aludni és hajnalban próbálták meg csak eltüntetni a testet, bár féltek, hogy valaki meglátja őket, emiatt se jártak sikerrel. Szemtanú bőven akadt, ahogy az egy ekkora városban már lenni szokott. A hosszas vallatás után elmondták az igazságot. Rózsi ilyen részletekre is emlékezett:
„Amikor a szerencsétlent a Guszti meggyilkolta, és elbocsátotta a torkát kezéből, undorodva félrelökte a holttestet. A holttest végigzuhant a padlón, és úgy esett, hogy az egész teste sötétben maradt, de a feje bekerült a szoba padlójának az erős holdfénytől megvilágított részébe. Mikor lopva odapillantottam, csak az arcát láttam meg, a többit nem. Ez az arc olyan rettenetes volt, hogy teljes testemben megborzongtam, iszonyodva fordultam félre és reszkető lábbal mentem a falig, hogy a villamos lángot fölcsavarjam.”
Mágnás Elza története, élete a korabeli Magyarország tükörképe. Megmutatja, mit jelent szegénységben születni, más utakra vágyni, rossz célokat kitűzni, majd mégis boldogulni egy olyan társadalomban, amelyben a férfiak mindent megkaphattak, amit csak akartak erkölcsi ítéletek nélkül. Benne van a kapzsiság, a gyilkosság, a szenzációhajhászás olyan esszenciája, amellyel a kor embere ritkán találkozott. Részese egy olyan nő, aki azt hitte, a pénz és a kitartottság megmentheti önmagától, miközben másokkal lenézően bánt.
Végül a gyilkosság végrehajtóiról annyit, hogy Rózsit és Gusztávot 1914. májusában halálra ítélték, de Ferenc József császár 1915-ben kegyelemben részesítette őket. Ezután a nő 1924-ben, a börtönben halt meg vesegyulladásban, szeretője azonban sokáig élt. Életfogytiglani büntetését nem töltötte le, 1933-ban szabadult, és hosszú fehér szakálla miatt Mikulásként is dolgozott karácsonyi ünnepségeken. 92 éves korában hunyt el egy idősotthonban.
Max Schmidt óriási temetést rendezett szeretőjének, állítólag húszezres tömeg kísérte utolsó útjára Mágnás Elzát, majd vette szájára az utókor, hogy legendát szüljön belőle.
Kép forrása: Pinterest
