Egy barátnőm öccsével történt meg, amit most elmesélek. Nem volt egy észkombájn, de jó fiú történetem főhőse. Alig öt éve megismerkedett egy lánnyal, ami egyéjszakás kalandként végződött. Pár hónappal később a lány szólt neki, hogy terhes. Laci nem értette, hogy derítette ki a telefonszámát, de azt mondta neki, találkozzanak. Csúnya veszekedés lett belőle, mert nem akart hinni a lánynak. Azt mondta, amit ilyenkor a legtöbben mondanak: biztos, hogy nemcsak vele feküdt le, és ugyan honnan tudhatná, hogy a gyerek az övé. A lány, nevezzük szimplán Zsófinak az egyszerűség kedvéért, azt ordította, hogy ő nem ribanc, hogy fűvel-fával összefeküdjön. Az egész étterem őket nézte, ezért Laci úgy döntött, inkább abbahagyja a vitát, és megkérdi, mi a lány terve a gyerekkel. Semmi, hangzott a felelet. Elveteti, csak pénzre van szüksége, mert nem akar a faluban maradni, túl sok az ismerőse, és nem szívesen hoz szégyent a szülei fejére. A fiú bólogatott, és a kérdésre, hogy mennyit akar, Zsófi százezret mondott. Belement, mert úgy érezte, ennyivel tartozik neki, miután át kell esnie egy abortuszon. Nem sokkal később átutalta neki a pénzt, és megnyugodva vette tudomásul, hogy minden rendben van, nem lett apja senkinek, akinek nem örült volna. Nem sokkal később elhelyezkedett egy nagymenő cégnél, ami targoncák eladásával foglalkozott. Kezdte magát otthon érezni az új helyen. Sokan voltak, viccelődtek, a fizetés se volt rossz, egyedül a főnök felesége nem volt szívélyes velük, pedig egy rossz szót se szóltak hozzá.
Egy évvel később tanúja lett egy olyan beszélgetésnek, amelyben az egyik kollégája elmesélte, hogy mennyire pórul járt, mert egy kalandnak az lett a vége, hogy a lány megzsarolta azzal, hogy terhes, és ha nem fizet neki, a rendőrségre megy, hogy feljelentést tegyen erőszakról. Hiába tudta, hogy ennek semmi értelme, mégis félt, hogy rosszul jön ki az egészből, meghurcolják, és a végén még börtönbe is kerül, ezért fizetett. A többiek szerint ez hatalmas ostobaság volt, de nem szekálták érte. Sajnálták, hogy ennyire szerencsétlen ügybe keveredett, de aztán feledésbe merült minden. Egy hónappal később Lacit döbbenetes meglepetés érte. A telep kijáratánál Zsófit pillantotta meg, aki karjában egy párhónapos babát tartott.
– Íme, a fiad! – lépett hozzá gúnyos vigyorral. – Hasonlít rád, nem?
– A fiam? Nem úgy volt, hogy…
– Meggondoltam magam. Rájöttem, hogy szükségem van gyerektartásra, és úgy látom, te jól keresel. Szóval, ideje besegítened.
Laci mereven nézte a lányt, és érezte, hogy ha menten megüti, ha nem megy el onnan. A kisfiú bőgni kezdett, maszatos arca tiszta könny volt, de a lány nem vigasztalta meg.
– Nekem nincs gyerekem! – nyögte ki végül.
– Tényleg? Csináltassunk apaságit? – hangzott a kérdés. – Én nem bánom, legalább soha többé nem fogsz ribancnak titulálni.
– Mit akarsz tőlem, Zsófi? – kérdezte megtörten Laci.
– Pénzt, mi mást? Ha gyereket tudtál csinálni, tartsd is el!
A fiú megrázkódott. Képtelen volt válaszolni, ezért elsietett. Tudta, hogy menyasszonya összeroppanna, ha kiderülne, hogy szerte a világban van egy gyereke, de azt is, hogy ha nem fizet, bizonyára ki is fog. Másnap, amikor a lány megvárta immár a baba nélkül, kérte, hogy egyezzenek meg. Kifizet egy nagyobb összeget, csak ne kelljen havonta levonatnia a fizetéséből. Abban bízott, hogy ezzel a titok titok maradhat. Zsófi kinevette, és reggel bement a céghez, hogy elmondja, milyen embert alkalmaznak. Laci balszerencséjére épp a főnök feleségébe futott bele. Harmadnapra kirúgták. Valószínűleg nem pontosan ez volt a terv, mert Zsófi felszívódott, érdekes módon nem kereste a pénz miatt. Évekkel később tudta csak meg egy közös ismerősüktől, hogy a lánynak nem is volt gyereke, valószínűleg terhes sem volt soha, de szerette átvágni a pasikat. Laci ezután hónapokig nem talált jó állást. Egy éven belül azonban megházasodott, és hálát adott a sorsnak, hogy előző helyén az a boszorka tett róla, hogy ne fizessen idegennek se gyerektartást, se hallgatási pénzt.
Kép forrása: Pinterest
