„Párhuzamosan élsz… önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, munkába indulsz. Dolgozol, bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Gyermeket nevelsz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán. De a tiéd az is. Sőt, igazán az a tiéd. Álmaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel. Időnként, titkos szobádban előveszed féltve őrzött álomkabátodat, magadra veszed, és álmodsz. Álmodod azt az életet, amit élhetnél is.”
(Csitáry-Hock Tamás)
A tisztaság és a rend jó. Jólesik körbenézni a lakásban (pontosan kettő percig), hogy milyen szépen ragyognak a polcok, ablakok és a padló is. A fotelben nem vár a vasalni való, bár manapság hajtogatni valónak hívják egyesek. A fürdőszoba padlóján hagymát lehetne szeletelni és a csapok tükrében látjuk kissé torzult képünket. Sorolhatnánk, de ettől nem jövünk extázisba.
A házimunka végtelen és semmi értelme. Valljuk be! Anyám azt mondta valaha, hogy gyűlöli a főzést és elmenne a temetésére, és ez bár genetikailag nem örökölhető hozzáállás, valamelyest szert tettem rá, mert sose tudtam elmerülni benni, ahogy egyesek. Van, aki azt mondja, őt kikapcsolja…Engem idegessé tesz, de megteszem, amit a haza megkíván, nem éheznek a körülöttem élők. (Szerencsére van a közelben jó gyroszos és pizzát is lehet rendelni!)
Ha valaki azt meri állítani, hogy takarítani és mosogatni jó, azt legszívesebben bekeretezném, kitenném a falra. A por állandó és visszatérő, sosincs látszatja, hogy eltüntettük, legfeljebb pár percig. Amikor gyerek voltam falun, minden nap le kellett söpörni az utcát a házunk előtt, hogy mások lássák, tiszta portán lakunk. Ugyanez a rutin szerint a hátsó, baromfikkal teli udvaron is meg kellett, hogy történjen. Soha nem tudtam megérteni, hogy a tyúkok által szétkapirgált udvarnak, amely tele volt friss, puha tyúkszarral, miért kell frissen sepertnek lennie. Hiszen értelmetlen. A folytonos ablakmosás se világos, főleg nagy ünnepek előtt. A Jézuska meg a húsvéti nyúl tudtommal egyszer se nézte meg, hogy átlátszó-e az üveg.
A házimunka bár hasznos, látványos egy szemvillanásnyi ideig, senkit nem érdekel, amíg történik.De ha nem… Ha vendég jön, bizonyára a pókhálót lesi, ám ha ez igaz, a jó isten mentsen meg tőle.
Senki nem ismeri el, nem fizet érte, amolyan kötelező rossz, aminek nincs se hossza, se vége. Mindannyian ismerünk olyanokat, akik fogkefével tisztogatják a szekrény mögötti sarkokat, és éjjel azért nem alszanak, mert a befőttek rossz sorban állnak a második polcon. Mondjuk, már az is csoda, ha valaki befőz manapság, talán lekvárt főznek még, de azt is látványos fényképezés közepette.
A sütés és főzés, ismerjük el csendben és jajgatva, a világ legtermészetesebb, de leghiábavalóbb cselekedete. Elvétve kap érte az ember köszönetet és dicséretet, mert ha finom, percek alatt eltűnik az üres bendőkben, ha meg nem, akkor nincs mit dicsérni rajta. Persze előfordulhat, hogy valaki hálás érte, de messze nem napi szinten, ahogy csináljuk. Vagy két-három naponta, attól függ. Viszont a mosást, teregetést, porszívózást, vécépucolást nemigen hallottuk még egy köszönömmel megtűzdelni. A törölközők, zoknik, bugyik és majdnem minden láthatatlan manók keze munkája által kerül a fiókokba, és csak hosszas veszekedés következményeként segít be olykor egy-egy családtag. A vécéguriga is csak akkor cserélődik le, ha legtöbbször a ház asszonya arra jár. De addig várakozik üresen, ahogy a kiürült flakonok is.
Bár a világ sokat változott, azért még mindig a nőké a Szent Feladat, hogy munka után, második műszakban ingyen és örömmel megcsinálják a házimunkát. Isten áldja meg azt a férfit, aki besegít! Az ilyennek szobrot kellene állítani.
Ha van valaki, aki mégis ki tud teljesedni benne, annak is. Megeshet, hogy olykor jó vasalni, mosogatni (nem, nem mindenhol van mosogatógép!), olyankor talán, amikor valami más elől menekül az ember és gondolkodni akar. Nálam akkor ragyog a lakás, ha épp valamilyen határidős munkával vagyok elfoglalva, vagy épp nem vagyok, mert elfog a pánik ötlet híján. Vagy, ha vizsgákra készülök, esetleg belül vívódom egy kapcsolati krízisben. Gondolom, nem ismeretlen ez sokaknak…Legyen ez bárhogyan, a rend természetes, sajnos senki nem mondja, hogy hű, nálad glédában állnak a porszemek, viszont az ellenkezője menten feltűnik.
Szóval, meg kell csinálni, mielőtt az orrom előtt szépséges hálót fonó pók leereszkedik a kávécsészém fölé szaunázni.
Jó munkát mára mindenkinek! Láthatót és tartósat! (Ez a szép napot kifejezés alternatív, de vicces megfelelője)
Kép forrása: Pinterest
