Mamikám!
Mondd drága, egyetlen mamikám, vártak téged odaát? Fényes és ragyogó volt minden, ahogy elképzelted? Az utolsó hetekben, amikor még magadnál voltál, csak arról meséltél, hogy Isten egy zöld mezőn él a hegyek között, ami a Dolomitokra hasonlít. Mindig oda akartál eljutni, de a papa nem szerette a hegyeket, ő csak horgászni szeretett, így nem mentetek. Amikor meg vittünk volna, nem bírtál járni, és csendesen annyit mondtál, hogy majd a tévében csodálod őket.
Mondd, ott van anya öccse is, akit sose ismertem, mert kiskorában elütötte egy kocsi? Kibiciklizett egy teherautó elé… Így mondtátok, és én fel nem foghattam, hogyan tudtátok ezt a veszteséget túlélni.
Ha ott volt, milyen volt? Ugyanakkora maradt, mint, amikor meghalt? Megismert téged, hiszen azóta mindenki megváltozott? A lelkek emlékeznek a földi életükre? Tudják, kikkel találkoztak, kiket szerettek és gyűlöltek? Én nem értem ezt a dolgot, és hiába kérdezek bárkit, azt feleli, jobb nem bolygatni ezt a témát.
Azt hiszem, az emberek nagy része fél a mennytől és a pokoltól is. Mindkettő azt jelenti, hogy nem ott vagy, ahová születtél. Elmentél és most más dimenziókban létezel. Ha létezel. Én bár tizenöt vagyok, nem gyerek, de nem is felnőtt, el akarom hinni, hogy ami odaát van, az jó. Úgy képzelem, hogy pokol nincs is. Nevetséges lenne, még azoknak is, akik gyilkosok vagy szadista állatok. Ha Isten megbocsát, akkor mindenkit beenged. Nem? Így képzelem, de a hitoktató megcsóválta a fejét, amikor faggattam, választ viszont nem adott. Azt gondolta, nem veszem észre, hogy nem egyenes. Mit tudna ő Isten szándékairól és döntéseiről? Ő is ember, ahogy én vagy bárki. Elhiteti, hogy közelebb van az Úrhoz, mint mások, de szerintem ez baromság. Vagy mindenki egyformán közel van, aki imádkozik, vagy senki, ennyire egyszerű az egész.
Isten majd eldönti, kire figyeljen, és arra is képes, hogy megítélje, valódiak-e az érzelmek, amelyekkel őt keresik naponta. Én ritkán fordulok hozzá, csak akkor, ha nagyon fontos. Nem akarok mindig kérni valamit. Békén hagyom, van dolga bőven. Néha nem is végzi rendesen. Ó, sajnálom, hogy ezt kimondtam, de nem vagyok vak csak azért, mert még kamasz vagyok.
Mamikám, el se tudom mondani, mennyire hiányzol. Nem a sütid meg az ilyesmik, hanem a nevetésed, ami hangos volt és harsány, de én szerettem. Anya nem annyira, mert szerinte közönséges, és viszont bírtam a bátorságod, ahogy beleröhögtél az orvos képébe is. De jó is lenne tudni, hogy mi van odaát! Kék az ég és zöld a fű? A hegyek olyan magasak, hogy nem látni a csúcsukat a felhőkben? Nem unatkozol? Csinál ott valamit az ember? Jó, nem ő, hanem a lelke. Net biztosan nincs, teló se, ami idegesítő, de megnyugtató is lehet. Vannak fiatalok és öregek is? Találkoztál hírességekkel? A kedvenced, Jim Morrison énekel néhanapján? A szüleid vártak téged? A kutyák is a mennyben vannak? Szép a Paradicsom vagy unalmas?
Itthon minden a régi. Apa sokat dolgozik, anya is. Marják egymást, én meg a barátnőimnél lógok, hogy ne halljam őket. El fognak válni, érzem, és nem is érdekel. Csak lennék már felnőtt, hogy ne rajtam vitatkozzanak. Én egyikükkel se akarok élni. Legszívesebben a te öreg házadba költöznék, de úgyse hagynák. Három évet kell kibírnom, hogy dönthessek.
Hétvégén átmegyek hozzád. Érik a málna, leszedem. Először nélküled. Majd megmutatom, figyelj nagyon.
Bár még egyszer hallanám a nevetésed!
Üzenem Istennek, hogy meséljen neked egy jó viccet és hallgassa meg, ahogy kacagsz. Ráférne őrá is némi jókedv.
Leilád
Kép forrása: Pinterest
