Feszty Árpádot talán nem kell bemutatni, hiszen neve összeforrt A magyarok bejövetele c. monumentális körképpel, amely ma Ópusztaszeren látható.
A festő Rehrenbeck néven látta meg a napvilágot Ógyallán, a mai Szlovákia területén. Tizenhárom testvére volt. Korán kitűnt tehetségével és nem is bírt megmaradni a birtok keretei között, ezért 16 évesen megszökött és vándorszínésznek állt. A kis kitérő után azonban a festészet felé fordult, és München után Párizsban folytatta tanulmányait. Felvette a Feszty nevet, és később már így vonult be a magyar festészet nagyjai közé. Igen jóképű férfi volt, még a kor egyik legjelentősebb színésznőjével, Jászai Marival is szerelmi viszonyt folytatott. Kapcsolata nyolc éven át tartott a nála hat évvel idősebb szeretőjével, akit elhagyott. A színésznőnek sok kérője volt, több férfit is szeretett, de élete szerelmének a délceg festőt nevezte. Nehezen viselte a szakítást, különösen azért, mert őt hagyták faképnél. Magánkívül volt dühében, de nem is Fesztyt hibáztatta, hanem a szerelmi kapcsolatba belépő Jókai Rózát. Azt kiabálta nem kis haraggal arcán, hogy az a „csontvázbestia” az ágyából húzta ki a kedvesét, de ezért még fizetni fog.
Mindezek után a pár jobbnak látta elutazni. Végül Fiuméban esküdtek meg szolid körülmények között, és hogy csendesedjen a botrány, Velencébe költöztek. Jókai Róza a nagy író, Jókai Mór örökbefogadott lánya volt. Jókai első feleségének, Laborfalvi Rózának volt egy lánya, szintén Róza, és az ő törvénytelenül született gyermeke lett a harmadik Róza, így ez azt jelenti, hogy nagyanyja férje vette magához. „III. Róza szintén egy titok, vagy egy hazugság a házban, s nem jó, ha sok ilyen hazugság gyűlik össze. Születését nem szabad tudni senkinek, legkevésbé neki magának. Azt kell hinnie, hogy a Jókaiék leánya. Az asszony így kívánja, ami viszont gyöngédségéből sarjadzik. Nem szabad idegenek közé mennie, nem adták iskolába, se intézetbe, nem bocsátják sehová, nehogy megtudjon valamit” – írta később Mikszáth Kálmán.
Viszont amikor a kislány kilencéves lett, egy figyelmetlen családtag kikotyogta a féltve őrzött titkot. Az író azonban gyorsan gyógyírt talált a lelki sebekre, és elindította Róza örökbefogadási eljárását. Nevére is vette őt, igaz, ez a folyamat évekig eltartott. Amikor aztán megszületett a végleges döntés, egy levélben biztosította fogadott gyermekét arról, hogy amíg csak él, érzelmi és anyagi támasza lesz. Ez sajnos idővel máshogyan alakult. (Forrrás: Múlt-kor magazin, Wikipédia)
A házaspár végül 1890-ben a Bajza utcában építtetett magának egy velencei stílusú palotát, amely úgy nézett ki, mint egy lovagvár. Ennek emeletén alkotott Jókai Mór, a földszinten pedig a lánya és a veje lakott. Időközben egy lányuk született, aki Feszty Masaként vált ismert festővé.
„A Fesztyék társaságának szinte fantasztikus érdekességet adott az a körülmény, hogy a társaság egy díszesen faragott lépcső tövében gyülekezett, amely lépcső egyenesen Meseországba vezetett föl. Igenis Meseországba, mert a kis palota emeletén lakott Jókai Mór, a Fesztyék imádott pápija. Ebben a műteremben, mint a gondolatok nagyszerű „víztározójában”, összefolytak az irodalom, a képzőművészet, a színművészet és a politika folyóvizei. A ma is élőkről nem beszélek, de én ott találtam Munkácsy Mihályt, Tisza Kálmánt, Gyulai Pált, Szilágyi Dezsőt, Mikszáth Kálmánt, Gárdonyi Gézát, Justh Zsigmondot, Mednyánszky Lászlót. Fesztyéknek megvolt az a nevezetes adományuk, hogy az olyan különcöt is, mint Mednyánszkyt, emberek közé tudták csalni és meg tudták szólaltatni. Szalonjuk igazi előkelőségei nem az államférfiak, a miniszterek és generálisok, hanem a művészek és írók voltak.” – írta a Komáromi Lapok 1923-ban.
Jeles művészek, köztük Barcsay Adolf, Mednyánszky László, Mihalik Dániel, Spányi Béla és felesége, Jókai Róza közreműködésével 1893-ban kezdett hozzá Feszty Árpád a honfoglalás eseményeinek megfestéséhez.
A magyarok bejövetelének avató ünnepségére 1894-ben, pünkösd vasárnapján került sor. A korabeli sajtó így írt róla: „Feszty a körképpel konkurenciát csinált saját magának. Őt most a körkép festőjének ismerik és csak annak. Pedig mielőtt ezt a populáris képet megalkotta volna, kimagaslott festőtársai közül.”
Az egész országból megindult a tömeg a 120 méter kerületű, 15 méter magas festmény megtekintésére, de hiába özönlöttek a belépőjegyet váltó látogatók, a számlák kifizetése után a művész még így is tízezer forintnyi veszteséget tudhatott magáénak.
A századforduló után a pár fokozatosan elszegényedett, különösen akkor, amikor Jókai Mór újranősülése után a végrendeletéből kitagadta örökbefogadott lányát és vejét. Fesztyné ezt nem hagyta annyiban, és vérre menő csatározásba kezdett, amelyet a korabeli sajtó is érdeklődéssel követett. A botrány sokáig nem csitult, különösen, mert Jókai Mór neje, Nagy Bella 54 évvel volt fiatalabb az írónál, és azt állították, hogy csak a vagyonáért ment hozzá. Még az is tervben volt, hogy az írót elmegyógyintézetbe zárassák beszámíthatatlan viselkedése miatt.
A botrányos házasságkötés miatti felháborodás hátterében állítólag sokkal inkább a tekintélyesnek ígérkező örökség elvesztése miatti aggodalom állt, mintsem a rokoni féltés. A kapcsolat Jókai és Fesztyék között végül annyira elmérgesedett, hogy az író az 1904-ben bekövetkezett halála előtt minden vagyonát és a műveinek jogdíjait is második feleségére hagyta. Fesztyné viszont felvette a kesztyűt, és pert indított az örökségért. A pénz, amint láthatjuk, akkor is, ahogy manapság is, galád tettekre sarkallta az embereket. Évekkel később peren kívül nagy nehezen meg tudtak egyezni.
Feszty Árpád alig 58 évet élt, Ógyallán nyugszik a családi kriptában. Neje Jókai Mór első feleségével a Fiumei úti sírkertben. Ő 1936-ban vett búcsút a földi léttől. 75 évet jutott neki.
Kép forrás: Digitális képarchívum
