A régi, fontos értékek közül az egyik legkülönlegesebb a hűség. Talán a legnagyobb terhet is teszi a vállunkra. Egyszerűnek tűnik, pozitív érzéseket kelt, és mégis talán ólomsúllyal nehezedik ránk.
Hűnek lenni pokolian nehéz.
» Önmagunkhoz azért, mert ismernünk kellene a lelkünk, el kellene fogadnunk a hibáinkat és a döntéseink következményét.
Legfőképp szeretnünk kellene önmagunkat. Ha képesek lennénk önáltatás és önsajnálat nélkül lépni, talán már el is indulhatnánk a változás felé.
De nem szeretünk szembeülni alantas vágyainkkal, kicsinyes hozzáállásunkkal, és az igazságot sem kedveljük, csak távolról.
Hűnek lenni valóban egy döntés, amit millió körülmény befolyásol. Akarnunk kell és tengernyi módon igyekezni.
» Hűnek lenni másokhoz ugyanennyire problémás.
Tartani az adott szavunk, figyelni mások boldogulását a mert megérdemlem-világban ólomsúlyokat rak a lélekre.
Egyfelől azt halljuk, hogy önmagunknak önmagunk lehetünk a legfontosabbak, és meg kell tanulnunk, hogy másokat ne engedjünk magunk elé. Másfelől pedig az elfogadás, a tolerancia és az empátia is kiveszőben van, mert egyre nehezebben akarjuk elfogadni, hogy mások is érdekesek, fontosak vagy sérülékenyek lehetnek.
Könnyedén odavágjuk, hogy dolgozza fel, amit kapott, amit átélt.
» Hűnek lenni egy kapcsolatban szintén teher.
A barátságok is nehezen viselik el a kicsapongást, amikor kiderül, hogy valaki a hátunk mögött ágál, vagy pletykázik. Ezt talán még el tudjuk fogadni, még tisztázható is lehet. Ha nem, akkor hagyjuk tönkremenni ezt a kapcsolatot is, mint oly sokat az életünk során, lesz másik felkiáltással!
Ahogy annak idején Peti bohócnak is mindig volt másik hangszer a kabátja rejtekében. Mi is így hisszük, bár az idő múlik, mindig azt reméljük, csak akad valahol egy újabb barát, társ vagy épp szomszéd, akit kedvelhetünk.
Legkegyetlenebb dolog a hűtlenséget megélni házasságban és párkapcsolatban.
Könyvtárnyi irodalom meséli el, hogyan csapnak be emberek egymást, és milyen módokon lehet megcsalni valakit. Állítólag két csoportba oszthatók az emberek e téren is: akiket megcsaltak, és akiket meg fognak. Talán nem ennyire sötét a helyzet, mégis mind tudjuk, hogy a kísértés igen erős. Ez így van amióta világ a világ.
Már csak az kérdés maradt,
hol kezdődik a hűtlenség? Lehetünk-e hűtlenek csak gondolatban?
A flört már ebbe a kategóriába tartozik? Vagy csak fizikai megcsalás, a csók és a szex? Vagy itt már előbbi is?
Nehéz erre jó választ adni, mert mindenkinek más az ingerküszöbe. Van, aki egy telefonos üzenetváltáson kiakad, vagy belemagyaráz mindent, van, akinek az alkalmi szex is elfogadható, ha nincs folytatása. Esetleg a nyitott házasság témaköre is felvetheti a hűság témakörét, ha nagyon belemélyedünk.
Miért akkora baj a hűtlenség?
Maga a tény, hogy valaki becsapott, vagy hazudott nekünk érzelmeiben vagy szavaiban, igen megrendítő felismerés. De az egyik legkeservesebb önmagunk hibáztatása, lekicsinylése.
A nem vagyok elég jó – gondolat hatalmas pusztításra képes. Ha akkor sem vagyok elég jó, amikor a legtöbbet adom, akkor mi lehetett olyankor, amikor csak fél szívvel voltam benne egy kapcsolatban? Mit csináltam rosszul? Unalmas vagyok? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömege marja szét a lelkünk, ha észrevesszük, hogy a másik hűtlen lett.
És észrevesszük?
Ezer százalék, hogy igen, mert ismerjük a másikat, és nem is lehet a hűtlenséget nyomtalanul művelni. Van értelme folytatni? Lehet-e egy kapcsolat, ami átélte a poklot ilyen téren, még jó? Millió tényező befolyásolja a választ, de elsősorban a szereplők, akik megélték a dolgot.
A hűség, mint alapvetően kellemes fogalom, kiveszőben van.
A társadalom változása nem segíti elő az állandóságot. Már ritkán vagyunk hűek egy munkahelyhez, egy márkához, egy érzéshez, mert úgy érezzük, annyira kitágult a világ, hogy nekünk csak ki kell nyújtanunk a kezünket és minden elérhetővé válik számunkra. Ha ez igaz, vajon miért ragaszkodnánk a megszokotthoz, hiszen az új sokszor csábítóbb?
fotó: Pinterest
