A Kennedy-átok 1. rész – A kezdetek

Sokak szerint a Kennedy-átok nem létezik, csak média kreálta. Az átok nem más, mint bosszúból fakadó kívánság. Súlyos csapást, szerencsétlenséget és kemény bűnhődést jelent annak, akire szórják. Félelmetessége abban rejlik, hogy láthatatlan és sok esetben kivédhetetlen. Eredete sem mindig tisztázott.

A Kennedy családnál elsősorban a fiúkra gondolunk, akik vagy gyilkosság áldozatai lettek, vagy nőügyeik mentén kerültek előtérbe vagy más balhék kapcsán emlegette őket a média. Vajon velünk indult a csapások sorozata? A hatalomvágy, a könyörtelen törtetés, a nők semmibevétele fejtette ki a hatását? Az átok akkor hat, ha hatni engedik…Volt-e  némi bűntudat a Kennedy pasik részéről vagy a nekünk ez jár-életérzés dominált?

 
 

Mégsem velük indul el a lavina. Rosemary az, akiről szinte alig tudunk. Induljunk csak el,és göngyölítsük fel ezt a fura gombolyagot!

A Kennedy család Amerika első számú, óriási hatalommal bíró családja. Életük az egész ország kirakata. Minden olyasmit képviselnek, amit egy egyszerű halandó Amerikáról gondol. Sikert, bukást, pénzt, szépséget és hatalmat. Az álmok hazájában, ahol semmi sem lehetetlen, ahol a szegény parasztlegény is király lehet, a 20. században színre lép egy család, amely gyökeres változásokat hoz a politikába. Legyen szó önhittségről, mérhetetlen gőgről, akkor is furcsa és megmagyarázhatatlan az a szerencsétlenségsorozat, amely a családot sújtotta és sújtja napjainkig is. Természetesen voltak köztük elkerülhetők pl. a drogtúladagolás vagy az öngyilkosság, de a merényletek és repülőgép szerencsétlenségek nem tartoznak ebbe a kategóriába.

Az első „áldozat”, aki elindította ezt a különös folyamatot, Rosemary Kennedy volt. Őt szinte kiiktatta a család a sok szép és tehetséges gyerek közül. Abban a korban, amelyben az átlagostól orvosi szempontból eltérni is óriási vétek volt, a kislány a szülés közben kialakult komplikációk miatt sérülten született. Egy olyan családban, ahol a családfő nagyon kemény elveket vall, ahol a tökéletes sem mindig tökéletes, kiderül, hogy az iskoláskorú lány nehezen birkózik meg az olvasással és az írással.  Ezért egyszerűen retardáltnak minősítették.

Ma egyszerűen fejlesztésre küldenék és sok türelemmel, gyakorlással valószínűleg jelentős eredményeket érnének el nála. De nem ma van és a Kennedy családban nincs helye a tökéletlenségnek. Ha mégis előfordul, akkor tesznek arról, hogy ne derüljön ki. Kegyetlen módon elbánnak a lánnyal, aki nem felel meg az elvárásaiknak. Miféle szeretet lakhat bennük, hogy sérült lányt, aki akár boldog életet is élhetne, feláldoznak?

Rosemary a kamasz évei során agresszívvé is vált, de viselkedésében a különböző frusztrációk is közrejátszhattak. A család szabadulván tőle, bentlakásos intézménybe küldte. A 20. század első felében az ilyen intézményekben elképesztő visszaélések történtek, számunkra felfoghatatlan módon bántalmaztak, és alázták meg az értelmileg sérült gyerekeket. Összehasonlítva a mai erősen gyermekközpontú világunkban, hihetetlen szenvedéseken mehettek keresztül az ott élő gyerekek. 23 éves korában mentális zavarai kezelésére lobotómiát hajtottak végre rajta Rosemaryn. Már az is csoda, hogy túlélte. Micsoda erős életösztön és akarat munkálkodhatott a fiatal nőben!

Ettől kezdve a család rejtegette, ahogyan csak tudta, mert a műtét sikertelensége óriási visszaesést hozott a szerencsétlen lány életében. Gondoljunk csak bele, hogy egy nyílt, vidám nő hirtelen emberi ronccsá válik, mert az orvostudomány eldönti, hogy viselkedése nem felel meg a kor elvárásainak. A család pedig asszisztál mindehhez, hiszen a látszatnál semmi sem fontosabb.

A Kennedyk a világot uraló Amerika vezetői székébe akartak kerülni mindenáron. Semmi nem számított. Rosemary járulékos veszteség lett a hatalomvágy kikövezte úton. Sokáig a család állítólag a nő hollétét sem ismerte, csak a családfő stroke-ja után mertek szeretettel a lány felé fordulni. Ez döbbenetes.

A „nem akarunk veszteseket magunk köré” jelmondat kifejezi az apa viszonyát a világ és a gyerekei felé. A lavina elindul. A sor Rosemary bátyjával, Joe-val folytatódik, aki 29 évesen hal meg a világháborúban, amikor bomba robban a gépén, majd a kitagadott húg, Kathleen is repülőgép szerencsétlenség áldozata lesz. Már ez is elég lenne egy családon belüli tragédiasorozathoz, de itt nem áll meg az átokfolyam. Tovább hömpölyög, nem kímélve senkit.

Vajon mit élhetett meg az anya, aki sorban veszíti el a gyerekeit? Vajon a házasságuk hogy bírta el ezeket a csapásokat? Érezte-e a család feje egyszer is, hogy elég, meg kell állni, nem éri meg a hatalom utáni törtetés?

Folytatjuk…
A következő részt hétfő este olvashatjátok

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here