A tökéletes feleség 12. rész

Három napig nem igazán voltam önmagam. Nem csináltam semmit másként, mint szoktam, de belül nem voltam a régi. Már soha nem lehetek az, mert megváltoztam, bár ez nem teljesen rajtam múlt.

Közhelyes lenne kijelenteni, hogy kinyílt a szemem, mert addig is nyitva volt, bár résnyire,  de éltem egy nem megszokott varázslatban, ami leginkább kábulatra hasonlított.

A sorozat többi részét itt olvashatod

Készítettem egy menni vagy nem menni listát, ahol megpróbáltam pro és kontra érvelni a házasságomról. Egyértelműen a maradás oszlopa volt a hosszabb. Minden miatt. A gyerekek, a ház, a pénz, a jólét, a kényelem mind azt suttogta, hogy bele lehet törődni abba, hogy az ember férje szexmániás. El lehet fogadni, hisz már modern világot élünk, hogy a házasságunk nyitott, vagy nyitottá válhat. Mindig is fontos volt nekem, hogy a körülményeim rendben legyenek. Azok által voltam én is egészben. Persze ehhez pénz kellett, sok pénz, és én boldog voltam, amíg ez volt a fő gondom.

 
 

A legnagyobb csalódást az jelenti, hogy mindent megtettem a szép életért. Tényleg mindent. És nem volt elég. Harminc alig múltam, még nem vagyok öreg. Vigyáztam magamra, a gyerekekkel és a házzal ugyanúgy törődtem, mint férjem hiúságával. Nem voltam követelőző, de tudtam, mi jár nekem, mert úgy teljesítettem, mint az iskolában, ha az ember csillagos ötösre hajt. Azt viszont soha senki nem árulta el, hogy a csillagos ötös nem jelenti a tökéletes boldogságot.

Martin felhívott egyik nap és megkérdezte, hogy volna-e kedvem beszélgetni vele, de hárítottam. El voltam foglalva magammal, a nemlétező terveimmel és jövőképemmel. Hívott még kétszer, aztán feladta. Mindahányszor keresett, én mértéktartóan elutasító voltam. Lehet, hogy ez a férjem szempontjából nem volt kedvező megoldás, de most nem foglalkoztam ezzel. Képtelen voltam a céget és a lehetőségeinket magam elé tolni. Először az életben.

Amikor este a férjem hazaér, úgy döntök, meglepem egy másik nővel. Nem úgy. Egy másik feleséggel, akit nem ismer, vagy ha ismert is, elfelejtett.

Alig lép az előszobába, és kapcsolja fel a villanyt, megjelenek és finom csókot lehelve az arcára, kérem, hogy beszélgessünk aznap este. Látom rajta, hogy zavarba jön, azonnal megsejti, hogy ez nem a hogy vagy, milyen napod volt-csevej akar lenni. Leteszi a táskáját, kíváncsian végigmért és bólintott.

– Kérsz egy italt? – kérdem lustán elnyújtva a hangom, mintha valami lényegtelen témához keresnék partnert.

– Persze. Te mit iszol?

– Pezsgőt. – Olyan könnyedén bököm ki, hogy még áthatóbban mered rám. Világoskék inge megfeszül a hátán, és én odalátom a derekára meg lejjebb más nők kezét és száját, szájakat.

– Ünneplünk valamit? – teszi fel a kérdést könnyedén, de én nem az a nő vagyok, aki ne hallaná ki hangjából az idegességet.
– Nem hinném – válaszolom. – Neked is tölthetek, vagy valami erősebbet kérsz?

– Legyen csak konyak, most nem kell más, fáradt vagyok.

Noná, hiszen úgy telt a napod, hogy nőkkel henteregtél két tárgyalás közt, gondolom, de közben mosolygok.

– Akkor helyezd magad kényelembe, én meg töltök.
– A gyerekek?
– Szokás szerint gépeznek vagy tévéznek.

A pulton sorakozik pár üveg, töltök a Hennessyből, magamnak meg pezsgőt, amit még előbb kinyitottam.

– Csak nem sikerült valamire jutnod Svennel? Ha azt mondod, hogy rávetted a befektetésre, veszek neked egy csillagot az égen! – mondja elbűvölő mosollyal, azzal, ami mindig levett a lábamról. A rohadt életbe, én szeretem a férjem, villant be. Lehet, hogy jobban, mint valaha is hittem?
– Sajnos a csillagról egyelőre le kell mondanom, de szeretnék feltenni neked egy kérdést.

Átveszi tőlem a poharat és már tudja, hogy nem számíthat sok jóra.

– Hány nővel kell osztoznom rajtad? – teszem fel a kérdést  kedvesen, mintha nem akarnám fejére borítani az egész konyakosüveget.

– Te most mire gondolsz?
– Arra, ami az évfordulónkon történt, meg arra, ami oly gyakran, amikor nem vagy itthon. És kérlek, ne kezdd el tagadni, kár erre időt pazarolnunk.

Nem lepődik meg. Tudta, hogy egyszer része lesz egy ilyen beszélgetésben. Számított rá.

– Egyszóval lebuktam?
– Úgy is lehet mondani. Bár talán nem ez a jó szó rá. Aljas módon viselkedtél.

Belekortyol a poharába, de nem támad vissza. Hidegvérű játékos, mindig tudtam.

– Mit akarsz tőlem? Mit vársz, mi legyen most?

Ránézek.  Már nincs kedvem mosolyogni. A házban olyan csend honol, mintha csak ketten lennénk.

Az a kérdés, te mit tudsz nyújtani nekem? Van egy jó opciód a számomra?
– Drágám! Ezt most pénzben gondolod? Van egy konkrét összeg, amire vágysz, vagy egyszerűen lenyeled a békát, és élünk, mint eddig, te meg nem szenvedsz hiányt semmiben?
– Ez nekem kevés.
– Mi mást vársz tőlem?
– Többé nem érhetsz hozzám. Kirakatfeleséged leszek és te megfizetsz azért, hogy ne kelljen elválnod tőlem, mert akkor elúszik a vagyonod.

Még soha nem hallott engem így beszélni. Tudom, hogy gyűlöl, látom a szemén. Nem azért, amit mondok, hanem mert nem folytathatja tovább az addigi életét, nem beszélve arról, hogy nem csináltunk házassági szerződést. Ezt valószínűleg a nap minden percében bánja.

– Kirakatfeleség? Az mi a fene?
– A gyerekeid anyja, aki azt tesz, amihez kedve van, és békén hagy téged a látszatért. Ha nem, akkor keresek egy jó ügyvédet és a gatyádat is elperlem.
– Ez fenyegetés?
– Nem, édesem, ezek a tények.

Hallgat, mert nem pontosan érti, mire megy ki a játék. Feláll, tölt magának még egyet.  Nem gondolta volna, hogy emberére akadt.

– Hogy jöttél rá? – szegezi nekem a kérdést.
– Ez maradjon az én titkom. Azt mondd meg nekem, te mit szeretnél tenni! Elválunk és mindenki megy a saját útjára ki kevesebb, ki több pénzzel? Vagy netán élhetek boldogan melletted, de nem veled, hogy ne okozz csalódást a környezetednek?
– Erre képes lennél? Tényleg azt hiszed, hogy ezzel sakkban tarthatsz? – hangja fenyegetővé válik. – Vannak jó ügyvédeim, azok tesznek róla, hogy ne kapj semmit.
– Ez nem szép tőled! Jó lenne, ha megértenéd, hogy nekem fontos, hogy minden rendben legyen.
– Mi lenne, ha megegyeznénk egy bizonyos összegben, amellyel elégedett leszel?

Hallgatok. Ez nem is rossz ötlet, gondolom. Mégis nehezen hiszem el, hogy kiengedné kezéből a vagyon egy részét.

– Meggondolom. De ne hidd, hogy fillérekkel megelégszem. Ez kedvesem, drága antiszex lesz. Életed legdrágább prostija leszek, és te nem tudsz ellene tenni semmit.
– Erre ne vegyél mérget! – mondja és egészen közel lép hozzám. Elkapja a csuklóm, és megszorítja.
– A zsarolás sose vitt előre senkit – jegyzi meg filozofikusan. – Ne próbálkozz! Kapsz annyit, hogy elboldogulj és kész.

Felkacagok.

– Ne feledd, hogy van két gyereked… Nem úszod meg szárazon a kalandjaidat.

Leül, elmélázik kissé, majd diadalmas szemekkel rám bámul.

– Jaj, dehogynem! Ugye nem szeretnéd, hogy a világ megtudja, hogy az én tökéletes feleségem egy nulla az ágyban, egy fadarab is élénkebb nála? És ha elhintem, hogy mennyire pénzéhes vagy, nem lesz férfi, aki erre a kombinációra vevő lesz. Nem hiszed, hogy tönkre tudlak tenni? Várd ki a végét! Az nevet, aki utoljára nevet és az nem te leszel, erre mérget vehetsz.

– Apa, mi az prosti? – szólal meg a lányunk az ajtóban. Csend lesz. Hosszú, mély csend.

Folytatjuk

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here