Michael Landont nem kell bemutatni azoknak a tévénézőknek, akik követték a Farm, ahol élünk több, mint kétszáz részét. Egykor, amikor ezen írás szerzője ráfutott, még az eredeti címén szerepelt, amely Kis ház a prérin volt. Talán jobban is illett hozzá.
Charles Ingalls szerepét mintha ráöntötték volna. A 70-es években induló sorozat talán amiatt is ért el hatalmas sikert, mert az emberek vágytak az ideális családra, amelynek a feje a jóképű, okos, végtelenül becsületes és találékony Charles Ingalls volt, aki számára nem volt lehetetlen a sorozatban. Elhittük neki, hogy olyan szeretetben és szerelemben lehet élni, ahogy ők éltek a cseppet sem kényelmes házukban, amelyben a legnagyobb szerepet a szeretet játszotta. Természetesen a városkában, amelyhez tartozott a farm, voltak gonosz, hamis és becstelen lakók is, de ahogy a mesében lenni szokott, a jó elnyerte jutalmát, a rossz pedig a büntetését. Mégse volt cukormázas a történet, hisz Ingallsék legnagyobb lánya megvakult az évek során, egy gyereküket elveszítettek, és részük volt éhezésben, járványban, szenvedésben bőséggel. A film azt sugallta, hogy sose szabad feladni, mert bár pokoli napok is jöhetnek, de a legvégén van esély arra, hogy jóra forduljon minden.
A sorozatban szereplő három kislány, Laura, Mary és Carrie is külön egyéniségként tűnt fel, főleg Laura, aki apja kedvence volt. Az ő írásai alapján készült a sorozat, de nem lehet azt állítani, hogy híven követte a regény mondandóját. Az édesanyjukat alakító bájos színésznőt se hagyhatjuk figyelmen kívül, akit Karen Grassle személyesített meg csodálatosan.
Michael Landon magánélete sem volt hétköznapi, ahogy az általa megformált családfőé sem. Rövidke 54 földi év jutott neki. Amikor hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, nem vette komolyan, és csak akkor fordult orvoshoz, amikor már elviselhetetlen fájdalmak gyötörték. Konoksága is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy szenvedései felerősödtek, nyilatkozta később az egyik lánya.
De ne szaladjunk ennyire előre. Landon 1936 októberében született Eugene Maurice Orowitz néven. Gyermekkora közel sem volt boldog, szülei folyton veszekedtek, és őt is sok támadás érte az iskolában. Ír édesanyja többször megszégyenítette mások előtt, és a környék zsidóellenes családjai is többször bántották őt. Apja a munkába menekült, míg anyja ráadásként folytonosan öngyilkossággal fenyegetőzött, ami szintén rányomta bélyegét a fiatal Charles mindennapjaira.
Egészen középiskolás koráig nem találta helyét a világban. Akkor azonban rájött, hogy sporttal kitűnhet, és a gerelyhajításban való ügyessége meghozta számára a sikert. Egy sérülés után azonban abbahagyta a sportolást és az iskolát is mellőzte, majd egy véletlen folytán beválogatták egy újonnan induló sorozatba, ami kiemelte az átlagból. Ekkor változtatta meg a nevét a már ismertre. A Bonanza c. western, amely 14 évig futott, világszerte ismertté tette őt, és hatalmas rajongótáborral ajándékozta meg. Nyilvánvaló volt, hogy ez az az ő útja. Amikor a sorozat befejeződött, elkezdte forgatni a Farm, ahol élünket, amelyben mintegy kárpótolta magát azzal a tökéletes családdal, amilyenre egész életében vágyott. Való igaz, a filmszerep arra is jó volt, hogy megmutassa vicces és drámai oldalát is, nem beszélve arról, milyen erős szeretet áradt a sorozat minden részéből. Forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyzett jó néhány részt. Ez a sorozat teremtette meg a családi televíziózás alapjait.
„A sorozat amellett, hogy felidézett egy letűnt kort, a XIX. század utolsó harmadának világát, arra is alkalmas volt, hogy Landon feldolgozza az őt érdeklő témákat: készített részeket zsarnok szülőtől szenvedő családokról, kitaszított, a többiektől valamiben különböző gyerekekről, járványról, családi tragédiákról, drogfüggőségről. A vidámabb epizódok pedig számtalan lehetőséget kínáltak a helyzetkomikum kiaknázására. Az utolsó epizód után készült még három másfél órás tévéfilm, a legutolsó film végén felrobbantották a díszletül szolgáló város épületeit. Landon úgy érezte, hogy szükség van az efféle katarziskeltésre egy ilyen hosszú tévésorozat végén, valamint nem szerette volna más filmek díszleteként viszontlátni szeretett Walnut Grove-ját.”
Később a Főút a Mennybe c. sorozata is a nézők kedvencévé vált. Landon mindig arra törekedett, hogy legyen üzenete és tanítása annak, amiben szerepet vállal. Ma bizonyára sokak tanulhatnának tőle hasonló alázatot és elszántságot.
Háromszor házasodott, kilenc gyereket nevelt fel végül. Betegsége 1991-ben jelentkezett, és viharos gyorsasággal vette el tőle az életet. Három hónapos küzdelme során már hiába egyezett bele a kemoterápiába, szíve mélyén tudta, hogy nem fogja túlélni.
„Nagyon próbálta legyőzni ezt a rákot, különösen azért, mert még mindig voltak kisgyermekei, akiket fel kellett nevelnie. Azt hiszem, ha apám ma élne, azt mondaná: ‘Haver, elszúrtam. Tényleg minden évben oda kellett volna figyelnem az egészségemre, és gondoskodnom kellett volna arról, hogy minden vizsgálatra eljussak'” – mondta később Leslie nevű lánya.
Sírja, a Hillside Memorial Park nevű zsidó temetőben található, a kaliforniai Culver Cityben.