Ami elolvad a szádban… csokoládé

“Isten soha nem csap be egy ajtót az orrod előtt anélkül, hogy ki ne nyitna egy csokival teli dobozt és meg ne kínálna belőle.” Elisabeth M. Gilbert amerikai írónő rátapintott a lényegre, és megmutatta az ember és a csokoládé közötti megfejthetetlen, néha túlmisztifikált, de mindenképpen szenvedélyes kapcsolatot.

A kakaóbabból készült édességet az aztékok folyékony formában fogyasztották, de ismerték a maják is, akik fizetőeszközként használták – a kereskedelemben az áru cseréje és a hadisarc megfizetése is ezzel történt. Amikor Cortés, a spanyol hódító elérte Dél-Amerika partjait, őt is csokoládéval kínálták – de addigra már vaníliával, fahéjjal és egyéb fűszerekkel krémessé és édessé tették az amúgy keserű csokoládét. Nem csoda hát, hogy Cortés belezúgott a csokiba, és képes volt érte ölni is: legyilkolta az aztékokat és Európába vitte a kakaóbabot. Európában tehát Spanyolország volt az első csokifogyasztó, innen került át Franciaországba, majd Angliába, ahol megépült az első csokiház és az első csokigyár is.

A több mint 300 ismert vegyületet, köztük serkentőszereket is tartalmazó csokoládé végül világnapot is kapott: július 7-én ünnepeljük a Csokoládé világnapját.

Szerző: Kalla Tímea

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here