Amint kinyitotta a szemét, összeszorult a gyomra. Kitámolygott a füdőszobába, és ivott egy pohár vizet – már egy jó ideje így kezdte a napját, bevezette és tartotta is ezt a szokást. Bevált. Rögtön éberebb lett, megnyugodott, és eszébe jutott, hogy amiért szorongott – a prezentációja a délelőtt folyamán – az tökéletesen fog sikerülni. Hiszen már sokszor végigpróbálta, még a feleségének is előadta, pedig az asszony aztán épp semmit nem ért a pénzügyekhez.
Előre elkészített ruháját egy rövid tusolás után magára vette, összerendezte kevéske haját, megmosta a fogát, és a táskája után nyúlt. Aztán puszit nyomott a felesége szájára, és lerobogott a lépcsőn. A kocsija a túloldalon parkolt.
Milyen sok időbe telt volna ez a mozdulatsor egy évvel ezelőtt – tűnődött magában – és mennyivel több energiát emésztett volna fel! Harminc kilóval és gyógyszerekre költött százezrekkel ezelőtt el sem tudta volna képzelni, hogy képes lesz fűzős cipőt viselni, lerobogni egy lépcsőn, vagy úgy beérni a munkahelyére, hogy ne izzadja foltosra az ingét.
És tessék. Először az orvos által felügyelt böjt, majd lassan a séta és az edzések meghozták a várva-várt eredményt. Elég keményen kellett az árral szemben úszni – valahogy megnőtt az ellendrukkerek száma épp a családi és baráti kötelékben, amire nem is számított volna – de sikerült. Szívesen mutogatta volna az előtte-utána fotókat, de amúgy sem volt egy extrovertált figura, harminc kilónyi túlsúllyal meg aztán pláne kinek van kedve szelfizni…? Nos, mára ez is megváltozott: egy-egy képet egyszerűen muszáj volt készíteni – olyan brutális volt az egykor jó nadrágba belebújni, és döbbenten nézni, hogy az olyan nagy, mint egy hajó vitorlája! Persze, posztolni, meg másnak mutogatni most sem akarta, az nem az ő stílusa.
A munkahelyére érve nagyot köszönt az új recepciósnak – aki nem ismerte még “óriás” korában, csak így, új testben, megfiatalodva – majd régi kollégáinak, és vegyes érzelmekkel telítődve leült a helyére. Hamarosan kezdődik a prezentáció. Végignézett magán, és már nem azt az egészséges, fürge férfit látta, akit reggel a fürdőszoba tükrében. Elfogta a régi rettegés: hogy majd megint leizzad és hullámokban önti el a tűz az arcát… hogy elpattan egy gomb az ingén, vagy ami még rosszabb, a nadrágján. Megtörtént cikis esetek tucatja tolult az agyába.
A telefonja pittyegett egyet: emlékeztető, hogy hamarosan kezdődik a bemutatója. Muszáj volt engedni a nyakkendő szorításán, mert alig kapott levegőt.
“Belül még mindig egy kövér pacák vagyok.” – állapította meg keserűen, majd fogta a laptopját, és elindult, hogy előadja a tudását. Magabiztosan, mint egy jó vágású, fess férfi…
