„A cannes-i fesztivál (1947–49-ben még) cannes-i filmfesztivál, majd g cannes-i nemzetközi filmfesztivál elnevezéssel, a világ legismertebb és legnagyobb 2001-ig presztízsértékkel bíró filmfesztiválja, amelyet minden év májusának második felében tartanak Franciaországban. A fesztivál fődíjáért, az Arany Pálmáért versenyző filmek vetítésének legfőbb helyszíne a Croisette körúton fekvő Fesztivál- és Kongresszusi Palota.”
Az esemény már kezdetektől arra volt hivatott, hogy csillogásával odavonzza a turistákon kívül a legjobb rendezőket, színészeket. Május ezen időszakában úgy mondhatnánk, jelen van a városban mindenki, aki számít a filmvilágban. Mégis az a legfőbb feladata, hogy kiemelje és elismerésben részesítse a legkiválóbb alkotókat.
Az idén is megkezdődtek már a vetítések, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy olyan alkotás is van a retró filmek között, ami bekerült a Classic vetítések sorába, és ez pedig Szabó István 1999-ben készült filmje, A napfény íze. Operatőre Koltai Lajos volt, a főszerepet Ralph Fiennes alakította, további szerepekben Jennifer Ehle, Rosemary Harris és Rachel Weisz látható. A film három Európai Filmdíjat nyert – a legjobb forgatókönyv, a legjobb színész és a legjobb operatőr kategóriákban –, világpremierjét 1999-ben, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon tartották. A film vetítésen előzetes jelzések szerint jelen lesz Szabó István is. Nem véletlen, hogy bekerült a felejthetetlenek közé. Aki még nem találkozott vele, készítsen zsebkendőt, és kuporodjon a fotelba megnézni otthon. Már a zenéje is csodálatos, a téma pedig örök és visszavonhatatlanul fontos.
Az idei fesztivál abban is különbözik a többitől, hogy a szervezők megelégelték a meztelenruhákat, és velük együtt az összes többi olyan „jelmezt”, amelyben a sztárok megjelentek és komoly gondot okoztak mozgásukkal, elhelyezkedésükkel a különböző helyszíneken. Mind tudjuk, hogy a filmvilág csillagai sosem a visszafogottságukról voltak híresek, de az utóbbi időben már fokozottan problémát okoztak extrém megjelenésükkel, így szabályzatba foglalták, hogy nem lehet uszályban, több négyméter hosszan elfoglalni a vörös szőnyeget, nem beszélve a pucérság jó ízlést erősen súroló alkalmazásáról. Természetesen voltak, akik azonnal megszegték, és képtelenek voltak betartani a klasszikus eleganciát. Köztük volt Heidi Klum modell és Halle Berry is, akit azonnal elküldtek átöltözni, mert a neves zsűri tagjaként nem volt megfelelő az öltözéke. A szervezők szerették volna, hogy az alkotásokra kerüljön a fókusz, ne pedig a sztárok megjelenésére, ami persze azonnal sokakban ellenérzést váltott ki, mondván, korlátozzák az önkifejezést.
A zsűri elnöke idén a 61 éves, mindig csinos és csodás Juliette Binoche, de a tagok között van Hong Sangsoo, Alba Rohrwacher, Leïla Slimani, Dieudo Hamadi és Carlos Reygadas is.
Magyar játékfilm nem indul, de a rövidfilmek kategóriájában Kenyeres Bálint (Tegnap, A repülés története, Before Dawn) Sundance és Európa-filmdíjas rendező No.3 (The Spectacle) című rövidfilmje indul. A cannes-i filmfesztivál bejelentése szerint a rövidfilm egyedüli magyar produkcióként szerepel idén Cannes-ban és versenyez az Arany Pálmáért.
A fesztivál keretein belül a bizottságok naponta hat filmet tekintenek meg, de volt olyan év is, amikor a dokumentumfilmek, az animációs filmek és a zsánerfilmek versenyre engedésével 2005-ben közel 4000, 2008-ban 4025 alkotást kellett megnéznie. Ahhoz, hogy egy film beválogatásra kerülhessen a következőkre van szükség:
– a fesztivált megelőző 18 hónapon belül kell készülnie,
– forgatását a fesztivál előtt legalább 12 hónappal be kell fejezni, és csak az utómunkálatai folyhatnak,
– előzetesen kizárólag a produkcióban részt vevő országokban mutatható be (de nem forgalmazható),
– nem vetíthetik más nemzetközi fesztiválon, vagy filmes eseményen,
– nem tehető közzé az interneten és hossza nem haladhatja meg nagyjátékfilm esetében a 90 percet, kisfilmek esetében a 15 percet.
A kedden kezdődött fesztivál egyik legjelentősebb eseménye Robert De Niro megjelenése volt, akit életműdíjjal jutalmaztak. A színész 45 évvel fiatalabb feleségével érkezett végtelenül elegánsan, és vette át a díjat Leonardo Di Capriótól. Szinte könnyekig meghatódott. A közönség álló ovációval ünnepelte, majd ezután De Niro erős mondatokkal bírálta Donald Tumpot:
„Az én hazámban pokolian harcolunk azért a demokráciáért, amelyet egykor természetesnek vettünk. És ez mindannyiunkat érint, mert a művészetek demokratikusak. A művészet befogadó. Összehozza az embereket, mint ma este. A művészet az igazságot keresi, a művészet a sokszínűséget öleli fel, ezért jelent fenyegetést a művészet az autokratákra és a fasisztákra. „Itt az ideje, hogy mindenki – akinek fontos a szabadság – szervezzen, tüntessen, és ha választások vannak, természetesen szavazzon. Ma este és a következő tizenegy napban a művészet ünneplésével mutassuk meg erőnket és elkötelezettségünket”.
Zárásként annyit meg kell említenünk, hogy a jó filmek legnagyobb nyertesei a nézők, akik türelmetlenül várják az új produkciókat, amióta világ a világ, és a filmek elvarázsolták a hozzáértőket és a kevésbé kritikus mozibajárókat.
Filmeket nézni és élvezni ma is trendi, ne hagyjuk ki a vadonatújakat se!
