Sári sokáig építkezett a homokban egyedül, amikorra visszatért a fiú.
Előző rész
– Gyere ide, te gyerek! - mondta neki felnőttesen.
Benedek felnézett a telefonjából. Lánya hangjában újra meg újra felismerni vélte anyját. Ugyanaz a parancsolgató, irányító nő bontakozott ki a kislány...
Annyira természetes, hogy észre sem vesszük. Nem akarjuk észrevenni, mert sokkal fontosabb, hogy ki mertük mondani, mint az, hogy mit okozunk vele. A nem akarsz lefogyni, mikor fogsz szülni, te tényleg nem akarsz gyereket, még mindig otthon laksz, valóban...
A csúszda mellett mindig sokan várakoztak. Volt, aki azért, mert le akart csúszni, és akadt olyan is, aki véletlenül sem. De a homok ott volt különösen puha és nedves, ezért érdemes volt lekuporodni és ott építkezni. Szerencsére nem voltak...
Gyűlölöm a vadászokat, ő az volt. Gyűlölöm a kitömött állatokat, a ház tele volt velük. A kandalló felett üveges tekintetű őzbakok-fejek meredtek a semmibe, és én beleborzongtam, amikor elsétáltam előttük. Az első igazi randevún a férfi vadászni vitt. Nem...
Aki már sérült egyszer, úgy igazán, nehezen adja meg magát az újnak. Akit bántottak mélyen, lelke legmélyéig, akin átgyalogoltak meztelen lábbal, nem törődve a lábnyomokkal, az nem fogja elhinni egykönnyen, hogy az élet lehet akár egy fokkal is jobb....
– Nem lesz gyerekem, nem fogok nősülni! Ennyi tömören!
– Ez komoly? Nem értelek!
Mielőtt azonban Iván megszólalhatott volna, a kontyos széles mosollyal megállt az asztaluk mellett, és letette a csészéket.
– Parancsoltok még valamit? – kérdezte, de csak Iván felé fordult.
–...
Jó lenne úgy élni, hogy ne kelljen attól félni, ki hazudik, és ki mond igazat puszta gonoszságból. Úgy beszélgetni, hogy az emberek a szemünkbe nézve többet lássanak a külsőnknél, és ne akarják menten megítélni. Jó lenne elhinni, hogy vannak...
A Pink Cats rendesen beindult. Hogy pontosan mi zajlott ott, Zsuzsó nem akarta tudni. Beszéltek mindenfélét, de hogy teltház volt mindig, az biztos. Hétvégeken kígyózó sor állt az utca végéig, az ott dolgozó olyasféle lányokról még a város legszélső...
– Anya, én szép vagyok?
Emília hangja üresen csengett a hatalmas konyha falai között. Böske a falat hengerelte, amikor a kislány ostoba kérdésével sarokba szorította. Mit mondjon saját gyerekének, aki valóban szebb volt, mint a falubeli gyerekek, de ezt nem...
Mit ér az élet ötven után, morfondíroztam egyik reggel. Nem, minden reggel. Ez az a kor, amikor semmit nem lehet kezdeni önmagunkkal. Szültem két gyereket, nem hármat, hogy hasznos legyen, hanem csak kettőt, mert úgy ítéltük meg, ennyit fel...
