Kata gyors léptekkel hagyta el a kórházat. Amikor megérezte a Nagyvárad tér bűzét, a szennyet, amit ezen a tavaszi napon sodort felé a szél, azt gondolta, a világ legszebb helyén van. Látta a lassan bimbózó bokrokat a kórházi kerítés...
"Vittorio kérdőn nézett Kiarára, mert a mondat félbe maradt, és a lány keze megállt a levegőben.
A férfi követte a tekintetét. Ekkor vette észre a csókolózó párt. Megcsóválta a fejét, de ő sem szólt egy szót sem."
A sorozat többi részét...
- Ti elhiszitek, amit mondott? - kérdezte a cigiszünet végén az egyikük.
- Ki, Miki? Hogy egy kastélyban nőtt fel? Hát hogy hinnénk már el? - torkolta le rögtön a főkolompos a fehér köpenyes tanoncot.
- Valami nem stimmel vele, az...
Összeborzongott, amikor reggel meghallotta a madárcsicsergést. Mindenki más várva-várta a tavaszt, ő meg be sem merte vallani, hogy szereti a telet. Azt az igazi csendes, csontig hatoló, mindent egyszínbe burkoló telet. Ilyenkor tudott csak elcsendesedni ő maga is. Hagyta,...
Abból sejtette meg, hogy kapcsolatuk mérgezővé vált, hogy egyre kevesebb élőlény vette őket körül. Először a korábban minden télen a nappalijuk előtti fákon csemegéző madarak tűntek el, de akkor még a macskára fogta - biztos az ijesztgette el őket.
A...
"A kényelmes fotelek ölelésében egy pillanatra mindenki elhallgatott. Kiara nem tudott betelni a gyönyörű tájjal. A lépcső tövében két macska szundikált szorosan egymás mellett, messziről egy templom harangjának hangját hozta a szél. Idilli volt a kép.
Csak Clara tekintete nem...
Lassan már nem volt gondolatom, ami ne körülötted forgott volna. Lestem minden rezdülésed, mosolyogtam, ha mosolyogtál. Olyan istent csináltam belőled, ami már a bálvánnyal volt határos.
Tudom, nem te akartad ezt, de én mindig felfelé néztem, és megláttam mindent, amit...
"Ott már cseppet sem óvatosan rángatta ki a fiókokat, és nyitogatta a konyhaszekrényt. Rövid keresgélés után a bugyik közt meglelte az egyik bankkártyát. Elvigyorodott.
Már a markában érezte a kisebb vagyonnyi összeget, és ettől virágos jókedve kerekedett."
A sorozat többi részét...
"Róza leült egy padra az aprócska tér szélén, és maga elé bámult. Rossz volt az élet egyedül. Rossz volt felébredni az üres ágyban. Még rosszabb volt este lefeküdni. Hiányzott neki a simogatás, az ölelés. És jelen állapot szerint nem...
Nézte a kanapén elnyúló férfialakot. Erős volt és feszes, az arca viszont olyan barázdált, és fáradt, mintha vagy egy évtizeddel lenne idősebb, mint a teste. Az életigenlő, tüzes tekintete valamelyest javított az összképen, és fiatalította őt, de most, hogy...
