Semmi – 1. rész – Ádám

– Bár meghalnék! – gondolta Lina a földön kuporogva.
– Bár belepusztulna! – sóhajtott fel magában Ádám.

Mostanában mindennaposak voltak ezek a gondolatok. Mindketten olyasmire vágytak, ami egyelőre nem akart bekövetkezni. A halál nem jött a nőért, hiába kérlelte naphosszat. Ezért még többet ivott és még jobban összement szánalmas kis teste.
Ádám ránézni sem bírt, mert hányingere volt tőle. Felpüffedt arca, petyhüdt bőre semmiben nem emlékeztette már arra a hóbortos nőre, akiben tizenévesen beleszeretett.

Bár utóbb nem tűnt ez valami nagy szerelemnek, inkább amolyan könnyű lángolásnak, ami arra volt csak jó, hogy elmeneküljön otthonról. Lina izgalmas volt, vagy legalábbis jó szórakozás a kezdet kezdetén. De már maga sem tudta. Lehet, hogy színtiszta belemagyarázás ez az egész. Kamaszként minden lány potenciális forrása a szexnek és a hódításnak. Nem volt igazán szüksége a lányra, egyszerűen nem bírt már megmaradni a semmitmondó szeretetlenségben. És még ha csak szeretet nélküli lett volna a családja…  De a rideg közöny és durvaság mindent felülírt. Visszagondolva arra kitörölt időre, most már biztos volt benne, hogy akkor sem a lányt látta, hanem csak az élet egy másik vetületét, ami azzal a reménnyel kecsegtette, hogy talán máshol és mással lehet még tisztességesen élni. Netán boldogan.
Mostohaapja pofonjait egyre nehezebben viselte, pedig az öreg keze mintha az idő előre haladtával még gyakrabban járt volna el. Nyolcadikos volt, amikor az első ökölcsapást kapta. Előtte pofonok voltak szokásban. Nem érkezett haza pontosan tízre. Ennyi volt a vétke. Már az előszobában ütött Aripapa, ahogy önmagát szerette hívni az az állat. Tudta ő, hogy baj lesz, hogy a késés hatalmas vétek, de ahogy ott állt Ágiék kapujában, és a lányt nézte, a verés messzinek tűnt.

 
 

Boldog arcába úgy vágódott be az ököl, hogy a fogasnak tántorodott.
– Hogy legközelebb megtanuld! – Csak ennyit mondott és az izzadt trikós kövér hát már el is tűnt a nappaliban.

Valami isteni szerencse folytán nem tört el az orra, de egyik foga meglazult. Anyja a szobában sunyított. Soha nem védte meg, csak riadt szemmel pislogott. A baj elmúltával legtöbbször egy kis pénzt dugott a nadrágja zsebébe. Ennyi volt a bűnbánata. A gyávaság ára.

Nem, így sem tanulta meg. Még kétszer kapott akkorát, hogy a feje koppant a falon. Harmadszorra elkapta az öreg öklét. Szemébe nézett és szorosan tartotta. Az meghökkent, mert addig senki sem mert szembeszállni vele a családban. Az asszony ezért soha nem érdemelt ki egy taslit, de a kisebbik fiú, aki álnokabb volt Ádámnál, szinte élvezte a fájdalmat. Bocsánatot meg egyik sem tudott kérni az öreg szerint, pedig tíz éve nevelte őket. Ez alatt az idő alatt szemernyi szeretetet sem érzett irántuk. Az anyjukat akarta és a csomaggal együtt járt a két nyavalyás poronty is.

Ahogy a két férfi nézte egymást, abban benne volt a halál tekintete. Ádám tudta, hogy képes lenne meggyilkolni. Nem gyávaságból nem tette. Praktikus okok miatt. Börtönben ülni egy gennyláda miatt semmiképp sem szeretett volna. Anyja nem érdekelte. Régóta gyűlölte. Szánalmas nő volt, gyenge. A legrosszabb a fajtájából.

Amikor befejezte a szakközépet, eldöntötte, hogy nem szív egy levegőt a családnak nevezett bagázzsal. Koszos kis albérletbe költözött és elkezdett dolgozni. Lányok jöttek-mentek, mind lusta volt vagy unalmas. Egyedül Lina mozgatott meg benne valamit.

A lány kőgazdag volt, kényes és eszement. Néha feltűnően jókedvű, olyankor idegen kertekbe is belopóztak cseresznyét enni, máskor meg csak feküdt az ágyon és azt mondta, értelmetlen bármit is tenni ebben a világban. Úgyis vége lesz egyszer.

Aztán elvette. Bár ne tette volna. De a hiúságnak ára van. Így lett autószerelő műhelye, menő kocsija. Az ügyfelek vitték a jó hírét. Lassan csak a munka maradt neki. Egy fiút még összehoztak valahogy, de Lina két vetélés után nem akart szexelni vele. Hogy hogyan csúszott be mégis Robi, azt még a fentiek sem tudták biztosan.

Az elmúlt 15 év nem volt jó egyiküknek sem. Hol unalmas volt, hol fárasztó, olykor meg kiábrándító. A fiúcska cseperedett, de az apjából nem sokat látott. Lina egy ideig feléledt kábult életutálatából és gondoskodott róla, de amikor fia kamaszodni kezdett, elengedte a kezét. Hagyta, hogy kimaradozzon, isten tudja, mifélékkel barátkozzon.

A második részt itt olvashatod

fotó: Pinterest

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here