Csenevész kisgyerek volt, amin persze nem is lehetett csodálkozni. Vacsorára mindig főtt krumpli és zsíros kenyér volt a menü - minden nap ebből lehetett választani, és amelyiket nem választotta, azt kapta meg az öccse.
A gyermekorvos rosszallóan csóválta a...
Egy héttel később a kerti fények után, fura álomra ébredtek. Eső verte az ablakot, szürke volt az ég kinn. Úgy látszott, mintha a nyár küzdene a közelgő ősszel, pedig még alig volt augusztus. Nem volt jó ilyen reggelre ébredni....
Már reggel hőség volt, az iroda padlótól plafonig feszülő üvegfalát ráadásul egész délelőtt tűzte a Nap, így kora délutánra már mindenki kissé feszült, és nem kissé izzadt volt. János nem tartotta magát piperkőcnek, de azért párszor kiment a mosdóba,...
Kata gyors léptekkel hagyta el a kórházat. Amikor megérezte a Nagyvárad tér bűzét, a szennyet, amit ezen a tavaszi napon sodort felé a szél, azt gondolta, a világ legszebb helyén van. Látta a lassan bimbózó bokrokat a kórházi kerítés...
"Vittorio kérdőn nézett Kiarára, mert a mondat félbe maradt, és a lány keze megállt a levegőben.
A férfi követte a tekintetét. Ekkor vette észre a csókolózó párt. Megcsóválta a fejét, de ő sem szólt egy szót sem."
A sorozat többi részét...
- Ti elhiszitek, amit mondott? - kérdezte a cigiszünet végén az egyikük.
- Ki, Miki? Hogy egy kastélyban nőtt fel? Hát hogy hinnénk már el? - torkolta le rögtön a főkolompos a fehér köpenyes tanoncot.
- Valami nem stimmel vele, az...
Összeborzongott, amikor reggel meghallotta a madárcsicsergést. Mindenki más várva-várta a tavaszt, ő meg be sem merte vallani, hogy szereti a telet. Azt az igazi csendes, csontig hatoló, mindent egyszínbe burkoló telet. Ilyenkor tudott csak elcsendesedni ő maga is. Hagyta,...
Abból sejtette meg, hogy kapcsolatuk mérgezővé vált, hogy egyre kevesebb élőlény vette őket körül. Először a korábban minden télen a nappalijuk előtti fákon csemegéző madarak tűntek el, de akkor még a macskára fogta - biztos az ijesztgette el őket.
A...
"A kényelmes fotelek ölelésében egy pillanatra mindenki elhallgatott. Kiara nem tudott betelni a gyönyörű tájjal. A lépcső tövében két macska szundikált szorosan egymás mellett, messziről egy templom harangjának hangját hozta a szél. Idilli volt a kép.
Csak Clara tekintete nem...
Lassan már nem volt gondolatom, ami ne körülötted forgott volna. Lestem minden rezdülésed, mosolyogtam, ha mosolyogtál. Olyan istent csináltam belőled, ami már a bálvánnyal volt határos.
Tudom, nem te akartad ezt, de én mindig felfelé néztem, és megláttam mindent, amit...
