Van-e élet negyvenhez közel vagy netán felette?

Ezerszer lerágott csont, de akkor is ott lifeg, mint téma a kutya szájában. Nincs ez még lenyalogatva teljesen…

Amikor tini voltam – mondjuk a barátnőm szerint most is gyakran az vagyok észben -, akkor persze mindenki öregnek tűnt. Az is, aki csak öt évvel volt idősebb nálam.  Lesajnálva néztem rá, mert elszállt felette az idő. Már lassan 20 éves.

 
 

A harmincasok és negyvenesek már elképesztően vén csoroszlyák voltak, 50 felett  meg mindenki a halálhoz ment vendégségbe  egy jó kis kávéra előbb-utóbb. Nem is léteztek számomra. Nevetni, viháncolni csak 20 alatt volt ildomos, utána már közönségesnek tűnt. Azokat a testeket, ha észre is vettem, undorítónak láttam, mert a nők hasán látszott a kor, tokájuk is volt és az arcukon, az áll körül a bőrük bőszen ereszkedett. Számomra a szex elképzelhetetlennek tűnt az ő korukban, hiszen már vének voltak.  Ki akarna még olyankor is szeretkezni, no meg ki akarna azokkal a matrónákkal egyáltalán bármit is?
Aztán persze nálam és körülöttem sem állt meg az idő. Fohászkodtam én hozzá eleget, hogy ne siessen, de csak egy laza mosolyt küldött, legyintett és jelezte, mennie kell. Nem csapott be. Ment is.

Ma sok öntudatos nő azonnal azt mondaná a negyvenes kínlódásaimra, hogy a negyven az új húsz. Mert a negyvenes nő öntudatos, egyenes, gerinces, őszinte. Van tartása, véleménye, sikeres vagy a sikertelen, de túlélte az életet eddig. Való igaz. Rengeteg az ápolt, csinos, sportos nő ebben a korban. Tényleg sok mindent elértek, de ha mást nem, akkor egy jó kis válást vagy kettőt, pár megcsalást, több tucatnyi munkahelyi megaláztatást, és ha éppen nem fogyókúráztak, akkor a dagadt tehén-korszakot is.

A negyvenes nőnek kötelező fittnek lennie. Okvetlenül sportolnia kell, sminkelnie lágyan, de azt aztán minden nap. A piacra is, meg a kukáig is, ha a szemetet viszi ki.  Menőn szabad csak öltözködnie. Jó lenne, ha nem járna sötét színekben, hogy reggelente a buszon, metrón, a munkába menet a fények ne játszanák el neki az öregedés himnuszát. Görcsölnie kell minden egyes nap, hogy elég vonzó-e még a férje szemében, mert a sok húsz éves ott vonaglik a plázák lépcsőin, zabálják a műkaját és a bőrük feszes, hamvas. Persze, ők is megszottyadnak majd, de az nem számít, mert most kerülnek a látókörünkbe és nem máskor.

Ha kamaszodó lányod van ebben a korban, az a második halál. Az első később jön, itt csak az előszele fúj. Megkapod, hogy nem vagy elég trendi. Azt a hülye telefont mutatóujjal nyomkodod. Soha semmikor nem lehet elég jó a lábad a lányodé mellett, aki plusz 10 fokban farmer sortban sétál melletted és csipszet fal az utcán egy kirakat előtt, ahol anorexiás bábuk hirdetik az öregedésed és a súlytöbbleted. És ez nem büntetendő!!!

És hogy ki ne maradjanak a pasik. Ők istenek ebben a korban. A sok apakomplexusos csitri rajong értük, főleg, ha nem híztak el,  csak enyhén őszülnek és a hajuk több, mint a foguk. Jól áll nekik a kor. Karakteres lett az arcuk az idők folyamán. A feleségüktől megtanultak öltözködni, vagy teszem azt fiatal barátnőjük mellett keményen küzdenek, nehogy öregnek tűnjenek. Természetesen edzeni járnak, de csak úgy módjával, nem feszülnek rá, mint a nők, mert tudják, hogy nekik ez a kor a királyság kezdete. Már van pénzük, hatalmuk, szabadidejük. Nem hányja le a pólójukat a kéthónapos Luluka. Simán beülhetnek egy romkocsmába sörözni, senki nem gondolja róluk azt, hogy na, ideje lenne hazamenni és vacsorát főzni. Ha a gyereket az iskolában felejtik, megesik az ilyen, hiszen elfoglaltak, akkor csak mosolyogniuk kell és elnézik nekik. Hatalmas előnyük van mindenhol. Ott ahol, nő van…

A szép, csinos, okos, kreatív negyvenes nő pedig azon töpreng nap, mint nap, hogy hol rontotta el. Pedig a válasz egyszerű: nem találta fel az időgépet vagy eltévedt a fiatalság forrásához vezető úton. Hogy lesz-e, aki útba igazítja? Hát a telót mutatóujjal nyomkodva talán a Google erre is tudja a választ.

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here