A gyönyörűen csomagolt aranypapír egy képkeretet rejtett. A képen egy szőke lány integetett valakinek csillagszemmel. Háttérben látszódott a Balaton és a Tihanyi Apátság. A lány ismerősnek tűnt. Laura biztos volt benne, hogy látta már. Ismerős volt a tekintete. Hullámos...
Fekete férfi vázas bringája szinte világított a sok kopott tanyabájk mellett, amikor “leparkolt” a gyógyszertár előtt. Kikerülte a bejáratnál cseverésző néniket, és beállt a sorba. “Vidéken” ez már csak így megy, ezt is meg kell szoknia. Fél éve hangolódik...
"Laura önmaga számára érthetetlen módon, elaludt. A csengőszó ébresztette fel. Két emberre számított: Lucára és Oliverre. Végül is igaza lett."
Az előző részeket itt olvashatod
Luca robbant be, aki természetesen nem hozott kulcsot magával, a kapun meg csak úgy becsusszant, amikor...
Túl sok volt ez neki. Negyed év alatt új munkakörbe helyezték - két évvel a nyugdíjazása előtt lett egy rideg, munkamániás főnöke, aztán elköltözött a fia, igaz, hogy csak a szomszéd nagyváros kollégiumába, de akkor is… néha úgy érezte,...
Szeretem az őszt. A színes, meleg, nagy sálakat. A színeket: a vibráló vöröseket és sárgákat, a tompa barnákat és szürkéket, amelyek keringőt táncolnak a retinám nagyszínpadán.
Feltöltenek és megnyugtatnak. Szeretem az ősz ízeit is… a fanyar céklát, az édes...
– Van egy kis gond! – közölte a srác. – Azaz több is.
– Na, mondd! – biztatta.
– Nem tudom a neved.
– Én se a tied –súgta oda neki a lány kuncogva.
– Na, szép.
– Laura vagyok. És a mi a gond még?
– Oliver vagyok,...
Felnyitotta a ládikót és egy pici kártyán ennyi állt benne: Állandóan. B.
A mai napon már másodszor látta ezt. Ijesztőnek tűnt. Mint valami horrorfilmben. Nem érezte, hogy kedves, vagy figyelmes ajándék.
Állandóan mi? Állandóan követi? Megfigyeli? És ki? Miért?
A dobozt viszont ugyanolyan...
Kata riadtan, verejtéktől átitatott pólóban ébredt fel. Az éjjeliszekrényen álló vekkerre pillantott, a sötétben alig vette ki a mutatókat. Hajnali 3 óra 45 perc. Pedig aludnia kéne. Nagy nap lesz a mai. Hisz úgy döntött, visszatér az élők közé.
Nem...
Eljött a nap, amikor kézen fogtam magam. Sokáig hagytam, hogy vergődjek, mert nem szerettem azt, aki voltam. Nem bántam vele jól, hiába kérlelt reggelenként a tükörből. Mosolytalan arcomból kisöpörtem a hajam, de csak annyit láttam, hogy sápadt vagyok és...
"Jól esett neki a séta, a kirakatok bámulása. Az egyik előtt, amelyben régiségeket árultak ott felejtette a szemét. Egy világoskék ládikó hívogatta befelé. A bolt a Vén Macska nevet viselte, ami jobban illett volna egy kocsmához. Nem bírta ki,...
