Ahogy ott állt a sorban, érezte, ahogy hirtelen elönti a meleg. Ez csak még kellemetlenebbé tette a várakozást. A cipő szorította, a kabát mázsás súllyal nehezedett rá. Tűrte. A gyógyszerész türelmesen faggatta a soron következő, hangosan suttogó öregembert. Így...
Sétálni tiszta, fehér házak között, ahol a rácsos kapukkal övezett kertek titkokat rejtenek, maga a varázslat. Minden olyan, mint egy régi képeskönyv, aminek lapjain haladva feltárul a múlt szelete, de mégsem mezítelenül, hanem csak lágyan, pajkosan, ahogy a szerelem.
Nincs...
A ’40-es éveket idéző kávéház épp a város központjában állt, benne pedig a világ össze kávéját megkóstolhatta, aki betért. Ráadásul a a tulajdonos, Ildikó egy feltűnően ragyogó mosolyú, harmincas évei vége felé járó nő volt. Az idő nagy részében...
Az emberek nagy része úgy tesz, mintha ígéretet kapott volna valakitől arra vonatkozóan, hogy a boldogság bizonyos időn belül osztályrészünk lesz. Mintha elég lenne, csak kicsit igyekezni, aztán hátradőlni, hogy az ölünkbe hulljon.
Ha jó vagy, szerény és kedves, akkor...
Sosem lett teljesen ép a lábacskája: amint megpróbált farokcsóválva felé futni, Borzi valahogy mindig kicsit jobbra húzott. Aztán lehet, hogy nem a lábával, hanem az agyával vagy a látásával volt gond, ami nem is lett volna csoda, hiszen…
“Hozd ide,...
Megszakad a szív, hallom, ahogy kettétörik, de nem a szokásos üvegcsörgéssel zuhan a mellkasodból a padlóra, nem is fémes csikorgással feszül ki a bordáid alól és nem a jéghegyek óceánba ömlő robajával borul a lábam elé. Apró repedéseken át...
Sára arra ébredt, hogy a pokol tüze ég a koponyájában – mindig is fejfájós volt, de a korábbi migrénjei köszönőviszonyban sem voltak azzal, amit most érzett. Hirtelen vakító fehérség és klórszag kellemetlen egyvelege csapta meg. Aztán végre meghallotta a...
Tudom, hogy nem akartál átverni. Nem árultál soha zsákbamacskát. Amikor megismertelek, csak egy voltam neked a sok közül, ahogy Te is nekem. Mindig azt mondtad, értem megváltoznál. Ezt sokáig nem hittem el. De ahogy egyre több időt töltöttünk együtt,...
Életünk során a testünk az egyetlen olyan eszközünk, amit közszemlére teszünk. A lelkünk, amely remélhetőleg halhatatlan és vándorol vagy újjászületik, esetleg megreked valahol a különböző világokban vagy az azok közti folyosókon várakozik, hogy újabb testet kaphasson, láthatatlan. Ezért félretesszük,...
- Már miért ne menne? Pont annyira mehet magának is, mint bárki másnak!
Janka úgy érezte, mintha a mellkasából valami kellemes, ölelő melegség áradna szét a testében. Ilyen az, amikor valaki nem nézi egy szerencsétlen idiótának? Ilyen az, amikor megbíznak...
