Várakozás

Ahogy ott állt a sorban, érezte, ahogy hirtelen elönti a meleg. Ez csak még kellemetlenebbé tette a várakozást. A cipő szorította, a kabát mázsás súllyal nehezedett rá. Tűrte. A gyógyszerész türelmesen faggatta a soron következő, hangosan suttogó öregembert. Így hamarosan képben volt minden nyomorúsággal, ami a bácsit kínozta. Neki se könnyű, summázta magában, és tudatosan elterelte a figyelmét az elől zajló párbeszédről.

Mindkettőben elég profi lett az elmúlt években: a várakozásban és a figyelemelterelésben is. Úgy érezte, mindenre várnia kellett az életben. És ezt csak azzal tudta elviselhetőbbé tenni, ha minden sötét pillanatban valami szépre, kellemesre irányította lelki szemeit.

Várt a nagykorúságra. Vágyott rá, hogy felnőttként a saját életének ura legyen, és végre megszűnjön az arcába toluló, sűrű, megsemmisítő verbális agresszió. Aztán, amikor eljött a költözés pillanata, az első munkanap, és a nagybetűs élet (számára valóban egyetlen napba sűrűsödött ez az egész, ami másoknál egy folyamat), fellélegzett. Évekig csak élvezte a szabad lélegzetvételeket, a csendet és a létezést. Aztán elkezdett vágyódni – szeretett volna szeretve lenni, gondoskodni valakiről, valakikről. Évekig várta a társát. Azt a férfit, aki elfogadja őt úgy, ahogy van – aki nem uralkodni akar felette, mert abból már jutott neki bőven. Végül úgy, olyan váratlanul, tökéletesen és elementáris erővel talált rá a szerelem, amilyen nagyvonalúan még a romantikus regények írói sem mernek álmodni. Úgy érezte, kárpótolta őt az élet.

Amikor igent mondott, nem is sejtette, hogy a várakozás és az “elterelés” átka nem múlt el róla. De kitartottak egymás mellett. Minden újabb pozitív teszt feltöltötte őket reménnyel és édes boldogsággal, hetekig csak úsztak a csodában. De végül egyetlen angyal sem döntött úgy, hogy családdá teszi őket.

És most itt áll. Vár. Újra csak vár. Izzad a háta és fogy a türelme. Pedig még mindig ketten állnak előtte a gyógyszertárban. A receptek nedvessé gyűrődtek a kezében. Egyre nehezebben terelte a gondolatait valami derűs, kedves dolog irányába. Eldöntötte. Ez lesz a utolsó lombik. Ha ez sem sikerül, nem vár tovább semmire. Elfáradt.

Szerző: Kalla Tímea

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here