Nem rossz, nem rossz…
Nyugi már, várd meg, amíg leérünk… Itt a lift.
Pff, nyugi, nem tudja senki, hogy belezúgtál..
Nem zúgtam bele.
Nem, mi? Hát látom. Ez a szoknya új, ilyen erős rúzst meg még sosem láttam rajtad. Szóval...
Na jó, hát nem...
Akkor volt gyerek, amikor még nem volt divat külföldön dolgozni. Vagyis, akkor, amikor még senki sem hagyta hátra a nagyszülőkre az óvodás gyermekét azért, hogy egy közeli országban biztos egzisztenciát teremtsen.
Noémi szülei éjt nappallá téve dolgoztak a külföldi gyárban....
A lehetőség vagy annak könnyed félresöprése mi magunk vagyunk. Gyakrabban kopogtat, mint ahányszor meghallanánk. Legtöbbször nem vagyunk felkészülve az újra és riadtan kapkodjuk a fejünket. Panaszkodunk, vágyakozunk, olykor talán eljutunk az első lépésig, de túl gyakran torpanunk meg.
Ha a...
Egy csók. Vagy „a” csók.
Lehet gyors vagy lassú, érzéki vagy vad, mélyen beható, vagy csak egy futó érintés a szájra. Mindenkinek más és más.
Egy biztos, hogy az első csókunkra emlékszünk. Tudjuk, hogy kivel, mikor és hol történt meg, és...
Pénz, elismerés, hatalom, stb… Ne mondjuk azt, hogy ezek nem fontosak...
Na de ilyenkor jön mindig a bölcselkedés, hogy bizony mégis csak a kapcsolataink a legfontosabbak az életben. Ez a cikk nem arról szól, hogy ebből mennyi igaz, és mennyi nem…...
Szerette a titokzatos, céltudatos pasikat. Ejtőernyőzik vagy verseket ír? Keveset beszél és bérlete van a művész moziba? Az fix, hogy úgy alakította a dolgokat, hogy jobban megismerkedhessen az illetővel. Aztán persze vagy lett belőle valami, vagy nem. De legalább...
Nem tudom, a fizika melyik törvénye írja elő, hogy az esti rend reggelre értelmezhetetlen kuplerájjá alakuljon át. Esetleg a köszönni nem képes szomszédom lopakodik be valahogy éjszakánként, és áthoz nekem egy újabb adag szennyest meg egy adag koszos tányért...
Sosem felejtem el azt a napot, amikor először találkoztunk. Velem szemben ültél és folyamatosan bámultál, miközben én zavaromban a telefonomat nyomkodtam. Éreztem magamon a tekintetedet.
Amikor viszont először, mélyen egymás szemébe néztünk, már akkor tudtam, hogy akarlak. Nem sokkal ezután...
A történet előző részeit itt olvashatod
Még jelentkezel???? Távolodó alakod után nézek és látom, ahogy madzagon húzod magad után a lelkem egy darabját. Olyan semmitmondóan megfoghatatlan a „még” szó benne. Távoli időhatározóvá keményedik. Még valamikor, de mikor?
Telnek a kétségbeesett napok...
Egy gyönyörű mese felnőtteknek. Az évek során sokan gyerekkönyvvé minősítették, de sosem volt az. Az író ebben a műben saját félelmeit, repülési élményeit írta meg a II. világháború kellős közepén, New Yorkban.
120 évvel ezelőtt született minden idők egyik legtöbbet...
