A sorozat előző részeit itt olvashatod
Fél év telt el azóta, hogy először megpillantottam Barnabást azon az átlagosnak induló csütörtöki napon. Azóta hallgatom a családtagok, kollégák és barátok "jótanácsait" és intelmeit. Hiába. Én napról napra szerelmesebb vagyok, az álomférfi pedig...
A sorozat előző részeit itt olvashatod
Épp a boci-boci tarkát próbáltam elpengetni a gitárszerű hangszeren, mikor a semmiből egyszer csak ránk szakadt az ég. Pillanatok alatt átáztunk. Barnabás mosolyogva, behunyt szemekkel hátrahajtotta a fejét.
- Esetleg nem megyünk vissza a kocsiba?...
A sorozat előző részeit itt olvashatod
A romantikus séta kereken egy percig tartott. Barnabás elővette a slusszkulcsot a zsebéből, a sarkon pedig már ki is nyílt egy helyes kis kék autó ajtaja.
- Hölgyem, a hintó előállt. - mondta, majd játékosan...
A sorozat előző részeit itt olvashatod
Szokatlanul napsütéses időben telt a munka. Bennem persze vihar tombolt, de a kérdések helyét szép lassan átvette a munka biztonságot nyújtó monotonitása.
Ami azt illeti, talán jobb is így. A legjobb, legszebb, legromantikusabb résznél vágták...
A sorozat előző részeit itt olvashatod
A telihold fehér fénye pont az arcomba világított. Morogva felkeltem és behúztam a függönyt. Nem mintha a tegnap este után lett volna egy szemernyi esélyem is mély álomba zuhanni. Az agyam lázasan kattogott, az...
A sorozat előző részeit itt olvashatod
Egy eldugott, csendes kis sarokba húzódtunk. Erdei gyümölcsös teát rendeltem - azért nem ma fogok minden újdonságba belevágni. Barnabás kért egy vízipipát is. Én szívem szerint egy rendes cigarettára gyújtottam volna rá.
Az alattunk elterülő...
A sorozat előző részeit itt olvashatod
Nem is emlékeztem, mit beszéltem meg az ügyfelekkel telefonon. Az agyam valamiféle tartalék-üzemmódba kapcsolt, hogy helyet tudjon adni annak a csillogó-mosolygó barna szempárnak.
Az idő hol szédítő gyorsasággal, hol csigalassúsággal ment - attól függően, hogy...
A sorozat előző részét itt olvashatod
Barnabás a kelleténél kissé tovább legeltette a szemeit a térdig érő szoknyámon és a halványkék harisnyába bújtatott combjaimon. Nem mintha az a fajta férfi lett volna, akinek "csak az" kell. Egyszerűen nehezen tudott parancsolni...
Ha valaki reggel szólt volna nekem, hogy ma pontban 9:00-kor az álomférfival fogok találkozni, biztos nem a szürke blézerem mellett döntök. Bár tudván, mi vár rám, talán még egy kis bort is kellett volna öntenem a kávéba, hogy megjöjjön...
