Decemberben jó vagyok!

"A mesebeli jó tett helyébe jót várj csak félig igaz. Inkább jót remélj, mert jónak lenni akkor is jó, ha a pokol kapujában áll az ember. Ettől vagyunk jobbak, különbek más élőlényeknél. Bár az emberek egy részére ez nem feltétlenül igaz."

Hogy tényleg rossz irányba változik-e a világ, nem tudom megmondani…Hogy rosszabbak-e most mint húsz-harminc éve, abban sem vagyok biztos, de látványosabb és keményebb a változás, ez viszont szembetűnő. Vagy öregszem és észreveszek sok olyan dolgot, amit régebben nem.

Nem tudom, ki hogy van vele, de bosszantó látni, ahogy decemberben mindenki görcsösen jó akar lenni. Ez a hónap a varázslat hónapja, mert az emberek hirtelen rájönnek, hogy adakozniuk kell, jön a karácsony, a Mikulás meg a szilveszter. Egyszerűen nem értem, miért hiszik, hogy a rászorulók csak az ünnepek alatt éheznek és fáznak?

 
 

Tudom én, hogy álságos és képmutató a világ, de ennyire? Most mondhatnánk, hogy örüljünk, hogy legalább van az emberekben annyi jóérzés, hogy az ünnepek közeledtével képessé válnak némi jó cselekedetre. Ebben is van igazság, hisz tudjuk, hogy sokan nem élnek jól. Tényleg egyre több a rászoruló, főleg az ország peremén, mégis rossz látni, hogy segíteni csakilyenkor akarunk. Ne higgyük, hogy máskor nem lehetne! Azt sem, hogy a decemberi jósággal le van tudva minden. Akik segítségre szorulnak sokszor önhibájukon kívül, azok nem csak ekkor éhesek, és hiába hisszük, hogy ha habzsid-őzsiben van részük két hétig, akkor az kitart tavaszig.

Furcsák az emberek… Elfeledkeznek arról, hogy minden változásban van. Változunk mi is, a körülményeink is, és lehet, hogy ma még fürgék, szorgalmasak és élettel teliek vagyunk, másnap azonban lecsaphat ránk a rossz, amelynek nem volt előjele. Jó lenne, ha megértenénk, hogy a decemberi jóság nem végtelen, nem ad feloldozást az alól, hogy máskor elfordítjuk a fejünket, ha beteg vagy szánalomra méltó életet látunk. Bármennyire nehéz elhinni, mert nem tapasztaljuk naponta, munkahelyek szűnnek meg, betegednek meg emberek úgy, hogy képtelenek lesznek dolgozni, és ezáltal a társadalom haszontalan tagjaivá válnak. Egy élet, ha elindul, nagy kanyarokat vehet, és fel kellene fognunk, hogy ezek a kanyarok velünk is megtörténhetnek. Jónak lenni jó lenne márciusban is, akkor is, ha süt a nap, ha épp nem ádvent időszaka van, mert egy kiszolgáltatott, rongyos, éhező embernek nem számít az ünnep. És nem mindenki issza meg a kapott pénzt, vagy kótyavetyéli el a kapott dolgokat. Nem feladatunk megítélni, mi lesz a támogatottak sorsa, nekünk úgy kellene adnunk, hogy szívünk-lelkünk benne legyen, és akárki húz is hasznot belőle, mi emberek voltunk, emberségesen bántunk másokkal.

A mesebeli jó tett helyébe jót várj csak félig igaz. Inkább jót remélj, mert jónak lenni akkor is jó, ha a pokol kapujában áll az ember. Ettől vagyunk jobbak, különbek más élőlényeknél. Bár az emberek egy részére ez nem feltétlenül igaz.

Mégis jó lenne hinni, hogy van változás, lehet tenni azokért, aki tőlünk függnek. És azokért is, akik valamilyen módon hibásak életünk összeomlásában. Nem vagyunk tökéletesek, ezért nem tisztünk istent játszani. Viszont adni, segíteni bármikor lehet. A kicsiből, a kevésből is, csak azért, hogy a világ miattunk szebb legyen. Varázsoljuk élhetőbbé a körülöttünk tapasztalt, látott sorsokat, ha tehetjük. Megéri. nak lenni mindig jó, még februárban és májusban is. Próbáljuk ki! Ha semmink sincs, a kedves szó ingyen van.

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here