Elveszett életek

A depresszió, a beszűkülés, a szuicid gondolatok nem válogatnak. Támadnak, ahol és akit csak tudnak. Az egyik nap még “hagyják”, hogy mosolyogjon az illető, és pozitív gondolatokat posztoljon a facebookon…, másnap pedig bumm… vége. A gyászolók könnye, a “nem gondoltuk volna”, “ez felfoghatatlan” mondatok nem hozzák vissza azt, aki úgy döntött, elmegy, mert úgy nem kell tovább szenvednie.

Magyarországon leginkább a középkorú férfiak, az ország keleti felén élők, és a gazdasági helyzetük kilátástalansága miatt perifériára kerülők vannak veszélyben. Persze, nem csak anyagi nehézségek vezetnek öngyilkosságba, hanem az alkohol- és drogfüggőség, a házastárs halála, egy súlyos betegség, az idősödés, a tartós munkanélküliség, a folyamatos megalázottság és elutasítottság érzése is.

 
 

A férfiak drasztikusabb megoldást választanak: felakasztják magukat, leugranak egy hídról, vagy főbe lövik magukat, míg a nők gyógyszert vesznek be. A feladatunk, hogy figyeljük szeretteinkre, barátainkra, és vegyünk komolyan minden figyelmeztető jelet, és forduljunk szakemberhez, aki szakszerű segítséget nyújthat abban, hogy elkerülhessük a tragédiát.

Az öngyilkosságra való készülés jelei:
Ügyek lerendezése, szeretett tárgyak elosztogatása
Megváltozott megjelenés vagy viselkedés
Depresszió, elvonulás, befordulás
Halálról való beszéd, öngyilkosság emlegetése
Étvágytalanság, hirtelen fogyás vagy hízás
Megjelenésbeli igénytelenség

Szexuális érdektelenség
Sírás, veszekedés, indulatosság

Az öngyilkossági szándékkal kacérkodók általában felhívnak valakit. Nem a terveikről beszélnek, hanem érdeklődnek a hívott hogyléte felől, majd elbúcsúznak. Érdemes ilyenkor résen lenni, és visszahívni, és kikérdezni, szakemberhez irányítani, vagy tárcsázni egy telefonos segélyszámot.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here