Az igaz történetekkel sokszor úgy van az ember, hogy csodálkozni sem mer nagyon, mert nem tudja elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet.
Sok emberrel találkozom, még több ember között dolgozom, mindig megtalálnak a különös történetek. Ezekből hoztam egy csokornyit a történetek főszereplőinek engedélyével. Csak a neveket és a helyszíneket változtattam meg. (Imre Hilda)
Andi és a szélhámos
Andit régóta ismerem, egyszer tanfolyamon futottunk össze, és ott olyan jól elszórakoztunk, hogy már attól kellett tartani, hogy kiutálnak bennünket, annyira viháncoltunk. Attól kezdve, ha nem is vagyunk lelki társak, azért sokat szoktunk nevetni, amikor felhívjuk egymást. Volt egy időszakunk a válás után, amikor közel azonos időben kezdtünk ismerkedni és meséltük egymásnak a hülyébbnél hülyébb kalandjainkat.
Az övé az egyik „legjobb”, amit eddig hallottam.
Hosszas előkészületek után egy drága étterembe beszélt meg randit egy pasival. A drága étteremnek szerepe lesz, azért is hangsúlyoztam ki. Természetesen olyan nő lévén, aki ad magára, sokáig készülődött. Úgy érezte, most kivételes emberrel hozta össze a sors, és mondjon ki, mit akar a netes randikról, ő nem fogja elszalasztani a nagy Őt, mert másoknak nem jön be a társkeresőkön való ismerkedés.
Felvett egy csini rucit, olyan cipőt, amiben járni is tudott és betipegett az étterembe. Leült az egyik sarokban, majd várt. Egészen elmélyedt a telefonjában, amikor megállt mellette egy nagyon jóképű férfi és megkérdezte tőle, hogy leülhet-e. Megörült, hogy mennyire pontos az új jelölt, és bólintott. Még átfutott az agyán, hogy az ismeretlen nem hasonlít a képre, amit feltett, de nem akarta elsőre megbántani, így hallgatott.
A pasas, nevezzük Alexnek végtelenül kedves volt, viccelődött, és igyekezett minden téren elnyerni Andi figyelmét. Szemmel láthatóan értett a borokhoz, ezért azt rendeltek, amit ő javasolt. Mesélt az életéről, de csak nagy vonalakban, inkább arról beszélt, milyen volt Amerikában élni. Andi még meg is jegyezte, hogy milyen furcsa, hogy haza akart jönni. Az volt rá a válasz, hogy idős szüleit nem akarta teljesen magukra hagyni. Ez nagyon rokonszenvessé tette, mert ritkaságszámba megy az ilyen férfi. Rendeltek előételt, főételt és desszertet is.
Nagyon kellemes két óra volt, amit együtt töltöttek, és Andi már nyugtázta is, hogy neki is lehet szerencséje az életben. Alexben még az is szimpatikus volt, hogy nem volt amerikai akcentusa a kint töltött tíz év után, és emellett még vicces történeteket is tudott a New York-i elit köreiből, amelyekkel teljesen elkápráztatta a barátnőmet.
Amikor már a kávénál tartottak, Andi kiment a mosdóba. Pár perccel később visszatért és látta, hogy Alexnek hűlt helye. Nem izgult, úgy gondolta, biztosan ő is a dolgát végzi. Húsz perc elteltével azonban nyugtalan lett. Magához intette a pincért és megkérdezte tőle, nem látta-e azt az embert, akivel ebédelt. Az buzgón bólogatott és közölte, hogy már elment, és azt üzente, hogy a hölgy fog fizetni, mert ő meglepetésvendég volt. Való igaz, tényleg az volt. Andi sose tudta meg, hogy került oda, egy biztos, akire várt, az nem sokkal később befutott. Csodálkozva tapasztalta, hogy Andi már ott van, hiszen ő akart előbb érkezni, tizenhét órára jött, ahogy megbeszélték. Andi nagyon ideges lett, mert tudta, hogy ő nem tizenhetet, hanem tizenötöt akart írni, és amikor megnézte az üzeneteit, látta, hogy valóban elírta. Akkor viszont ki lehetett az a jóképű szélhámos, aki megebédelt, majd szemrebbenés nélkül lelépett?
Hadd ne mondjam, a második randi nem sikerült valami jól, mert már rosszul kezdődött. Egy biztos, a számla ismerkedős barátnőmre maradt, aki tudtán kívül busásan megvendégelt egy sármos ismeretlent.
fotó: Pinterest
