„Az élet nagy sakktábláján bármilyen húzás lehet, és van, amikor nem a legjobb húzást tesszük meg. De egy dolgot nem lehet: felborítani a sakktáblát. Ugyanis a játékszabályok nem azt követelik tőlünk, hogy mindenáron győzzünk, hanem csak azt, hogy soha ne adjuk fel.”
(Sterczer Hilda)
Egy idő után minden gyerek elkezd unatkozni. Egy felelős, gondoskodó szülő azonban nem hagyja mindig tabletezni és tévézni a gyereket. Természetesen, ha van rá lehetőség és hely, akkor a labdázás és kerékpározás, rollerezés a legjobb időstöltések egyike nyáron is.
Homokozni a nagyobbak is szeretnek, főleg, ha dagonyázhatnak, mert nincs olyan kisgyerek, aki ne élvezné a vár-és alagútépítést. Ugyanez a közeli erdőben, ha van, szintén nem utolsó dolog. Ha viszont pokoli meleg van odakint, előkerülhetnek a régi játékok. Mivel manapság a fejlesztés az egyik varázsszó, a társasozás különösen alkalmas erre. A régi Ki nevet a végén, a malmozás türelemre és tervezésre tanít, emellett felkészíti a gyereket a vereségre. Kártyázni bármikor és bárhol lehet, ezerféle változatát nem vethetjük el. Ugyanez vonatkozik a végtelen türelmet elváró puzzle kirakására vagy a sakkozásra. A régi játékok közül érdemes még megemlíteni a dominót és memóriakártyákat is. Ezeket egészen kiskorban is lehet használni.
Ha mindezeken és minden csodajátékon túl vagyunk, és a legózás is a könyökünkön jön ki, akkor keressünk olyasmit, ami a szekrényben kallódik. Az ügyes szülők időnként kirámolják a gyerekeik szekrényét, elrakják a játékok egy részét, majd adandó alkalommal előveszik, és mind az újdonság erejével hat. Nem kis öröm újra felfedezni egy-egy régi játékszert.
Pár műanyagpohár, kislabda, szívószál és lufi, millió lehetőséget kínál célba dobásra, használhatjuk a felesleges konzervdobozokat is. A pingponglabdákat lehet pattintani, fújni szívószálon át, de versenyezhetnek abban is a gyerekek, hogy ki tudja előbb csukott szemmel megenni a dinnyét, a pilótakarikát, amit fellógatunk cérnaszálon egy szék karfájára, de ha többen vannak, ivóversenyt is rendezhetnek. A kreatívabb szülők hajtogatást is taníthatnak, de a szimpla papírterítő nyirbálás is nagy élvezetet szokott nyújtani.
A nyár arra is jó, hogy a gyerek úgy legyen ötletes, hogy észre se vegye, hogy tanul általa. Rajzolhat pálcikával a sárba, gyúrhat gombócokat és célba veheti a kerti fákat. Festhet ujjal, tenyérrel, hiszen pillanatok alatt megmosakodhat. A lényeg, hogy ne féltsük a ruháját, a padlót pedig be lehet borítani csomagolópapírral is. Ha időnk engedi, főzzünk, süssünk együtt a gyerekkel. Miközben teszünk-veszünk, a gyerek megtanulja használni a kést, ollót, egyik se ördögtől való. Ha elvágja a kezét, majd megvigasztaljuk, de ne akarjuk azonnal megmenteni a csúnya világ veszélyeitől.
Hagyjuk, hogy a nyári szünetben gyerekünk ne legyen mindig tiszta. Fessünk közösen kavicsokat, szedjünk virágokat, préseljünk szirmokat, lessük meg a rovarokat. Nincs jobb időtöltés, a fantázia formálásáról nem is beszélve, mint heverni a fűben, és nézni a felhők vonulását.
A régi, lassúbb élet ezen tevékenységei most is hasznosak, de ha nem ismertetjük meg gyerekeinkkel, nem fognak tudni róluk. Ha csak egy darab kockás lap is van otthon, amőbázhatunk. A haladóbbak egész lapokat megtölthetnek körökkel és ikszekkel. Észrevétlenül szaladni fog az idő, és gyerekünk annak boldog tudatával megy majd aludni, hogy velünk játszhatott. Bármilyen játék során az egyik legfontosabb, hogy élvezzük, amit csinálunk együtt. A másik alapvető dolog, hogy ne csapjuk be a gyereket azzal, hogy hagyjuk nyerni. Higgyük el, észreveszi és csalódott lesz. A nyerésig eljutni hosszú és nehéz folyamat, de ha mindent ráhagyunk, hamar unni fogja. Jusson eszünkbe, mennyivel értékesebbnek tartunk bármit, amiért harcolni kell. Ha az ölünkbe pottyan a siker, nem értékeljük megfelelően. Mondhatjuk, hogy a mai gyerek hisztizik, ha nem ő nyer, ami igaz sok esetben, épp ezért kell megtanulnia, hogy a világban nem is fog mindig. Ám, ha igen, az nagy örömöt fog neki jelenteni. A közös játék a testvérekkel szintén erősíti a köztük lévő köteléket és fejleszti az empátiájukat.
Nekünk, szülőknek sokszor az a feladat jut, hogy megmutassuk nekik, hogyan kell játszani, mert sokan nem tudják. Honnan is tudnák, amikor a telefon képernyőjének vibrálása jelentette nekik addig a sikert. A tévé és tabletezés nem fejleszti a fantáziát, a szókincset és mozgáskoordinációt sem. Nem véletlen, hogy manapság ennyi rossz mozgású, mondjuk ki, ügyetlen gyerek van, aki nem tud kapaszkodni, ugrókötelezni, vagy labdát vezetni. Hogyan is tudna, ha megengedték neki, hogy egész nap csendben ellegyen a szobájában egy virtuális világban, amely csak ordít, vibrál, és millió képkockát villant fel előtte, elhintve a siker lehetőségét.
Utoljára hagytam az egyik legfontosabbat, az olvasást. Amelyik gyerek jól olvas, és el tudja képzelni, ami a könyvekben van, az később jobban boldogul az iskolában, de a való világban is, mert belső képvetítése fejleszti a fantáziáját, és fordítva. Ezt idővel számos téren kamatoztathatja. Olvasni jó, ne feledjük. Bármit, ami a gyerekünket érdekli.
A nyár még hosszú, használjuk ki valódi feltöltődésre és kikapcsolódásra gyerekünk társaságában.
Kép forrása: Pinterest
