Végre meghozták a döntést, csak írásbelik lesznek. Nem mondom, hogy erről álmodtam gimis és általános sulis éveim alatt mikor az érettségire gondoltam, de szerintem mindenképp jobb, mintha csak szóbelik lennének.
Hál’ Istennek a védőfelszerelés viselése se lesz kötelező… Teljesen oké, hogy a biztonság az első, viszont ha már összeeresztenek minket, akkor valószínűleg annyit nem oszt, nem szoroz a maszk meg a kesztyű. Arról nem beszélve, hogy ezekben elég kellemetlen lenne egy egész délelőttöt úgy végigülni, hogy közben teljes figyelmünkkel arra a dologra kéne összpontosítani, ami majd az egész életünkre hatással lesz.
Na de hogyan is zajlik itthon a készülés?
Mi nem vagyunk annyira rossz helyzetben, mint amit a legtöbb suliról hallok, a gimink elég jól megoldotta a digitális oktatást. Szinte minden tanár tart videóchaten órák
at, így a magyarral meg a törivel nincs nagy gond. Persze, közelébe sem ér a hagyományos, jó öreg kréta-tábla színvonalhoz, viszont aki akar, a két főtantárgyra fel tud otthon készülni. Zanza TV, Sulinet, akár Wiki, nem hittem, hogy valaha tényleg ezekből fogok tanulni…
A nagy gond viszont a matekkal van.
Hiába tesznek meg mindent a tanárnők és urak painten, geogebrán, meg különböző matekkos appokon, ez így nehéz. Nagyon kellenének azok az élő magyarázatok, táblán nagyban látható ábrák, stb. Ironikus, hogy pont talán a matekra lett a legtöbb alkalmazás kifejlesztve, mégis ezt a legnehezebb online tanítani. Valószínűleg azért, mert az nem csak olyan, hogy leülsz és megy popsiból.
Az idegen nyelvek egy külön téma. Itt minden azon múlik, hogy mekkora a csoport és a tanárnak mennyi tapasztalata van online órák tartásával. Kis létszámú, 8-12 fős órákon nagyon pörögnek a dolgok, szinte hozzák az élő színvonalat. Nagyobb, 20-25 fős angolon azonban egy 45 perces monológ az egész, közülünk nem szólal meg senki még ha kérdeznek is minket, és ugye a nyelvtanuláshoz a gyakorlás is kéne.
Szerencsére a legtöbb tanár több mint megértő. A „töltelék órák” szinte egyáltalán nincsenek megtartva, akinél kevés jegyünk van, az meg felad egy projektmunkát (általában egy ppt vagy esszé elkészítése) egy hónapos határidővel.
Kevesen gondoltuk volna, akár 2 hónappal ezelőtt, hogy végül így fogunk felkészülni a „nagy vízválasztóra” (föci tanárunk kedvenc szófordulata).
Bevallom, a visszamenő tanulás sosem volt az erősségem… Arról még álmodni sem mertem, hogy kész rutint alakítok a különböző tantárgyak átnézésre: először matek (mert hát az a legnehezebb), utána töri, majd irodalom és a nyelvek.
De hát így alakultak a dolgok, ebből kell kihozni a legjobbat, mert mindegy hogy „igazságtalan”-e vagy nem, most ez lesz.
