Az űrkorszak kezdetén a tudósok nem voltak abban biztosak, hogy azok az élőlények, amik vagy akik elhagyják a Föld légkörét, életben maradnak. Ennek tesztelésére egy csomó kutatást végeztek, és bár a muslicákat és az egereket nem sajnálja az emberiség, a majmokat és az első kutyát annál inkább. 1951-től a Szovjetunióban már javarészt kutyákkal kísérleteztek, kóbor ebeket szedtek össze erre a célra. Eredetileg 10 kutyát vettek számításba, majd három maradt belőlük, és végül Lajkára esett a választás. Mindenki tudta kezdettől fogva, hogy halálra van ítélve. Lajka eredeti nevét, Kudrjavká-t csak az űrutazása előtt változtatták meg. A szovjet sajtó ekkor döntött úgy, hogy a Lajka nevet kapja, ami az oroszban “ugrást” vagy “vágást” jelent. Az eb már űrutazása előtt nagy népszerűségre tett szert a szovjet sajtóban, és sok gyerek mesekönyvében is megjelent, mint hős kutya. Maga a felkészítés sem volt egyszerű, de a kiválasztás során kifejezetten a hideget, ínséget bíró kóbor állatokat látták a legjobbaknak erre a célra. Lajka két-három éves szuka volt, akinek nyugodt természete is hozzásegítette sorsa tragikus alakulásához.
A művelethez egy Szputnyik–2 nevű, négy méter magas, mintegy fél tonnás, kúp alakú szerkezetet terveztek, amelyet rádióadóval és jeladó műszerekkel szereltek fel. A kutya az alján található szűk kapszulában szorongott.
A startra 1957. november 3-án, moszkvai idő szerint hajnali fél hatkor került sor, eközben a félelemtől a kutya légzése háromszorosára, pulzusa duplájára nőtt. A Szputnyik–2 rendben pályára állt, de aztán egy műszaki hiba miatt a hűtőrendszer nem működött megfelelően. A kabinban a harmadik fordulat után a hőmérséklet 40 fok fölé emelkedett. Lajka pulzusa a súlytalanságban töltött három óra alatt csökkent, de a stressz jeleként valamivel a normál érték fölött maradt, és élelméből is fogyasztott. Sorsáról ellenmondó hírek keringtek, azt állították, hogy tíz napig élet, természetesen a Szovjetunió hősként ünnepelte, és nem győzte világgá kürtölni a sikert, amely nem az első állat életébe került. A szovjetek eredetileg úgy tervezték, hogy egy hétnyi repülést követően mérget adagolnak Lajka ételébe, és így küldik kegyes halálba az állatot, mivel a szerkezetet nem szerelték fel olyan eszközökkel, amelyekkel képes lett volna visszatérni a Földre.
A valóság azonban sokkal tragikusabb volt. 2002-ben kiderült az igazság: Lajka bennégett a kabinban, de előtte a stressz miatt eszméletét vesztette és pár óra múlva elhunyt. Arról sem ejtettek sokáig szót, hogy ha mindezt túléli, akkor se tudták volna visszahozni a Földre. Nem volt leszálló modul az űrhajón.
A Szputnyik-2-vel november 10-én szakadt meg a kapcsolat, de ekkor még 162 napig keringett az űrben, majd 1958. áprilisában belépve a légkörbe megsemmisült.
Mindezekből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a világtörténelmi jelentőségűnek beharangozott út valójában kudarccal végződött, ez az ítélet nem felelne meg a valóságnak, ugyanis a tudósok a Lajkáról érkező adatok alapján meggyőződhettek arról, hogy a földi élőlények szervezete képes elviselni a világűr viszonyait, és kibírja a súlytalanság állapotát. Ennek tudata készítette elő a későbbi űrutazásokat, elsősorban Gagarin útját, aki először lépett a kozmoszba.
Lajka kutya hős lett, szobrot is állítottak neki Moszkvában, de azt a szenvedést és félelmet bizonyára senki nem szeretné átélni, amelyet ez az állat rövid élete alatt megélt.
Kép forrása: Europress/Getty
