Kéretik továbbra se komolyan vanni!
Piroska: Hű, de szűk hely volt odabent!
Nagymama: És büdös. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyen fogunk találkozni.
A vadász: Jól van, jól van, örülök, hogy örülnek, de másszanak már ki gyorsabban, mert még felébred a fenevad.
Piroska: Hát nem halt meg? Pedig azt hittem.
A vadász: Dehogy! Alszik a bestia. Menj csak Piroska, keress köveket, amikkel megtöltjük a gyomrát, hogy ne vegye észre a cserét! Siess, kislány!
Nagymama: Hová lett a főkötőm? És miért vagyok hálóingben? A szemüvegemet is felfalta ez a fenevad?
A vadász: Ne aggódjon, nyanya, megkeresünk mindent! Nincs magánál tű meg cérna?
Nagymama: Hogyne lenne! Az mindig van. Hoppá, most nincs!
A vadász: No, hátha nálam lesz! Hol van már ez a lány? Tán nem tévedt el a sűrűben? Itt a patak pár méterre, hová a csudába csámborgott el?
Piroska: Jaj, olyan szép köveket találtam! Párat a zsebembe tettem, de a rondákat elhoztam. Tessék, vadász bácsi!
A vadász: Tudsz varrni? Nehogy már nekem kelljen, az ronda fércmunka lenne.
Nagymama: Nem keresztöltéssel kell, hallja-e! Ha lenne rajtam szemüveg, nem tétováznék.
Miután megtöltik háromszori fordulás után a farkas gyomrát kövekkel, a vadász leül, és akkurátusan varrogatni kezd. Mintha gobelint készítene. A farkas meg továbbra se érez semmit, ami csak azért lehet, mert Piroska kosarában a bor érzéstelenítőt tartalmazott.
Jancsi és Juliska
Jancsi: Ne sírj már! Másodszorra is hazajutunk!
Juliska: Haza? Hát te nem látod, hogy mostohánk milyen gonosz? Apánk meg egyszerűen megbolondul tőle.
Jancsi: Szereti.
Juliska: Mit szeret rajta? Nem valami szép és az orra is nagy. Bennünket miért nem szeret annyira?
Jancsi: Nincs mit ennünk, ezért küld el minket. Szerintem, találunk az erdőben valakit, aki enni ad nekünk. Induljunk!
Juliska: Ne siess annyira, fáj a lábam és szomjas is vagyok.
Jancsi: Ha nem nyafogsz folyamatosan, kapsz tőlem egy szép tobozt.
Juliska: Sokra megyek vele. Odanézz, bátyókám! Látod, amit én látok?
Jancsi: Milyen szép ház! Mindig ilyenre vágytam.
Juliska: Ehetőre? Akkor nem sokáig lakhatnánk benne. Nyáron meg elolvadna. Jobb, ha kőből vagy fából van.
Jancsi: Mézeskalács? Az se rossz, bár kolbásznak és szalonnának jobban örültem volna. Egy kis kenyérablakkal meg hagymacserepekkel.
Juliska: Inkább együnk. Csak ne lennék olyan szomjas!
Banya: Van finom, friss vizem, gyertek csak ide, madárkáim!
Jancsi: Hű, de ronda asszony!
Juliska: Igaz, de kedves!
Jancsi: Te itt laksz? És tényleg van vized?
Banya: Itt ám, kisfiúcska, de csak odabent. Hű, de szép szőke hajad van!
Jancsi: Barna!
Juliska: Hozol nekünk egy pohárral?
Banya: Jaj, remeg a kezem, de ha ez a fiúcska segítene, örülnék. (Rámutat, magában így folytatja: soványka, de nem baj, majd felhizlalom)
Juliska: Inkább én mennék, mert a bátyám nem szomjas.
Banya: Gyere csak gyere, te jóval kerekebb vagy.
Juliska: Mit mondtál?
Banya: Csak megdicsértem pirospozsgás arcod és termeted.
Jancsi: Menj már, nem esz meg!
Juliska: És ha igen?
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
