Nincs nagyobb szerencse, mint bízni magunkban.
(Selma Lagerlöf)
Az önbizalom az önmagunkba vetett hit. Ha túl sok van belőle, akkor környezetünk beképzeltségnek hívja, ha meg kevés, akkor a hiányt veti a szemünkre. Hogy kinek mi a sok, már egészen más kérdés.
Önbizalmat nem lehet venni a boltban, bennünk van, ha sikeresen kialakult gyerekkorunkban. Kinek lesz felnőttkorában valódi önbizalma? Annak, akit gyerekként elismertek, elfogadtak és szerettek. Olya módon erősítették meg, hogy az minden téren a hasznára vált. A szülői szeretet egyik leghatékonyabb kifejezése, ha a gyerekünket sokat dicsérjük, de nem holmi ostobaságokért, hanem olyasmikért, amikben munka van. Az a hatásos, ha a cselekedeteit illetjük jó szóval. Fontos feltennünk azt a kérdést is, hogy számít-e, ha a gyerek külsejét is dicsérjük folyamatosan? Természetesen igen, hiába tudja a kisfiú vagy kislány, hogy szüleinek ő a legszebb, a mindenkori megerősítés elengedhetetlen, pláne, ha testvérei vannak. Nagyon megnyugtató, örömteli azt hallani, hogy a szüleink szépnek és jónak tartanak bennünket. Mindenkor tudnunk kell, hogy bármit teszünk, ők szeretni fognak, még akkor is, ha nem mindig helyeslik a döntéseinket.
Már kiskorban biztatni kell a gyereket arra, hogy kifejezze önmagát. Ez nem jelenti, hogy hároméves korában művészt kell nevelni belőle, erre semmi szükség. Viszont megismertethetjük sok olyan dologgal, amelyhez később kedvet kap.
Az önbizalom növelése nem azt jelenti, hogy akkor se mondjuk meg neki az igazat, amikor nyilvánvaló. A gyerek nem buta, kap visszajelzést máshonnan is, és ha tudja, hogy valamiben nem sikeres, feleslegesen bizonygatjuk neki, hogy ő lesz a legjobb, magától is rájön, hogy hazudunk, vagy finoman szólva a szülői túlzás csapdájába esünk.
Az a gyerek, akit kiskorában semmibe vettek, akinek nem számítottak az érzései, akinek fájdalmát lekicsinyelték, és rárivalltak, hogy szedje össze magát, pedig valós sérelmek gyötörték, lassan megtanulja, hogy ő nem fontos. Az sem, amit gondol, az sem, amit tesz, vagy tenni akarna. Mivel megtapasztalja, hogy cselekedetei, ötletei süket fülekre találnak, egy idő után elkezdi magát értéktelennek tartani. Manapság, amikor oly sok gyereket dicsérnek, ajnároznak hamisan, még mindig túl sokan szenvednek az elismerés hiányától. Hiába fejezik ki pénzzel, ajándékokkal, ha a szülőknek csak az ötös jegy az elfogadható, ha azt követelik, hogy gyerekük mindenben a legjobb legyen. Nem is kell ezt kimondaniuk, a gyerek megérzi egy álmosolyból, fintorból és a hangsúlyból is.
Ezután egyre többször érez majd bizonyítási kényszert, és felnőttként hosszú és kemény munkával tudja csak levetkőzni a nem vagyok elég jó – fájdalmát. Sokan ismerjük ezt, mert ilyen-olyan oknál fogva szüleink nem törekedtek arra, hogy megmondják, ha jónak látnak bennünket valamiben. Az is lehet, hogy valóban nem látták bennünk az értékeset, ami azért fáj különösen, mert ki, ha ők nem? Ha már nekik nem voltunk elég jók, hogy leszünk a munkahelyünkön vagy a párkapcsolatainkban? Hogy merjük majd tálalni az ötleteinket, megvalósítani a vágyainkat, ha mindig azt kaptuk életünk során, hogy ostobák vagy csak felejthetők vagyunk?
Az önbizalom, ha megvan, hatalmas erővel bír. Ha tudjuk, mire vagyunk képesek, ha ki merünk állni magunkért, ha felismerjük értékeinket, akkor a világ jobb hellyé válik a számunkra. Nem azért, mert a világ tekintettel van ránk, hanem mert a mi hozzáállásunk lesz más. Ennél nagyobb erővel aligha rendelkezhetünk felnőttkorukban. Természetesen szerezhetünk más sikerek árán is önbizalmat, de ehhez az kell, hogy merjünk. Merni viszont akkor merünk, ha van honnan töltekeznünk.
Valahogy mindig kilyukadunk a gyerekkornál. Hihetetlen, hogy a szülőknek tudtuk nélkül is mekkora befolyásuk van gyerekeik későbbi életére. Ezért nem mondhatjuk, hogy a gyerek felejt, úgyse fontos, ha kiabáltunk vele, vagy folyton szidtuk. Dehogynem, nem is sejtjük, mennyire.
Szülőként azt kellene megtanulnunk, hogy helyesen kezeljük a gyerekeinket. Vegyük észre, ha valamiben tényleg jók, szeressük őket nagyon, és figyeljünk szavaikra, érzéseikre. Ezt egyetlen méregdrága tárgy, nyaralás vagy program sem tudja kiváltani, hiába csapjuk be magunkat ezzel.
Kép forrása: Pinterest
