Miért csókolunk a fagyöngy alatt? Vigyázat, gyönyörű mese

Számos alakalommal díszítettem már az otthonomat fagyönggyel, mint a karácsonyi pompa egyik fő eleme. Persze ez nem volt annyira könnyű, mint azt az ember gondolná, mert nem elégedtem meg soha a kis fenyőágak közé tett pár fagyöngy ágacskákkal, amit az aluljárókban szoktak árulni kedves idős nénik, hanem nekem mindig azok a hatalmas gömbök kellettek a fák tetejéről.
Volt olyan év, hogy a gyerekemmel karöltve útnak indultunk Pest környékére, hogy erdős helyet találjunk, ahol kedvünkre próbálkozhatunk az általában több méter magasban lógó fehér bogyó megszerzésére. Mert persze a fagyöngy se hülye, már bocsánat, és nem a kényelmesen elérhető 1,5 -2 méter körüli magasságba növi be magát szegény fa legnagyobb bánatára (ugyanis a fagyöngy egy félparazita) hanem általában a fa koronájának tetején csücsül, kényelmes és biztonságos távolban az olyan elmeháborodott fagyöngy imádóktól, mint én.
Szóval nem volt más dolgom, mint keresni egy alma-, fenyő-, nyár-, esetleg tölgyfaerdőt, és ott elkezdeni a lombkoronát kutatni. A gyereket persze roppant módon izgatja ez a tevékenység, hiszen nagyon jó móka abszolút szülői engedéllyel fára mászni és fagyöngyöt vadászni. Tavaly nagyon nagy szerencsém volt, mert egy barátom a gyártelepén pont november végén, december elején döntött úgy, hogy kivágja a hatalmas nyárfáit, így már kaptam is a telefont azonnal, hogy mehetek fagyöngyöt gyűjteni, tele van vele a kivágott fa lombja. Mondom, mindenki tisztában van a mániámmal a barátaim között. Így ez egy simább beszerzés volt. De aztán azon túl, hogy karácsonykor megnyugtatóan csüng a bejárati ajtóm felett a fagyöngylabda, és mindig mosolyra fut a szám, ha az imádott amerikai karácsonyi giccses filmjeimben a főhősök valahogy pont oda keverednek egy csókra, úgy gondoltam, hogy kicsit utána járok honnan is ered ez a szokás a smacizásra a fehér bogyó alatt.

 
 

Egy skandináv legendában kell keresni a történet eredetét.

Réges – régen, amikor még istenek uralták a földet, a házasság és a szerelem istennője Frig gyermeket szült Odinnak, minden istenek atyjának. A fiú gyermeket Baldr-nak keresztelték, és ő lett a fény és a tisztaság istene.
A felnőtt fiú, megálmodta saját halálát, amit elmesélt anyjának.
Édesanyja annyira megrémült ettől, hogy elment minden élő és élettelenhez, ami létezett a földön a levegőben a vízben és a tűzben, hogy megígértesse vele, hogy nem fogja bántani a fiát.
Igen ám, de a fagyöngyöt kihagyta.
Így, amikor Loki a viszály istene rájött a hibára, nem volt más célja, mint hogy ezt kihasználja és Baldr életére törjön.
Egy este az istenek dárdahajítással múlatták az időt, és azon viccelődtek, hogy a Baldr felé hajított dárdák a fiúról lepattannak, hiszen édesanyjának tett ígéret szerint, nem volt semmi a világon, ami megsebesítette volna a fiút.
De ekkor Loki egy fagyöngyből készült dárdát adott Hod, a vak isten kezébe, aki Baldr szívét átszúrta vele. A fiú holtan esett össze, édesanyja pedig zokogva borult fia teste fölé.
Miközben sírt, valaki megcsókolta az arcát, mire könnyei apró fehér bogyókká változtak a fagyöngyből készült dárdán.
Az istenek megengedték Frignek hogy azt csináljon a fagyönggyel, amit csak akar, így bosszulva meg fia halálát. Ám az istennő úgy döntött, hogy nem áll bosszút, hanem innentől kezdve a fagyöngy alatt tett csók legyen a szeretet és a megbocsájtás jelképe.

A karácsony a szeretet ünnepe, és mivel mással tudnánk kifejezni szeretetünket, ha nem egy csókkal vagy puszival a fagyöngy alatt. Így hát buzdítok mindenkit, hogy ha nem is az erdő legmagasabb fájának koronájáról lecsenve, csak egy idős nénitől beszerezve egy kis csokrot, függesszük fel a bejárati ajtónkhoz, hogy alkalom adtán elcsenhessük azt a csókot szeretteinktől!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here