Azt mondod, nincs időd rám? Időd kevés, szaladnak a napok, és neked nincs kedved megfejteni egy másik embert, mert csak egyszerű dolgokra vágysz? Mondd, mi egyszerű manapság? Egy találkozás? Netán a szex? Vagy csak szimpla üzenetet írni, és után nem várni a választ, mert nem érdekel?
A találkozásra készülni kell, nem lehet csak úgy beesni rá üres vagy kopott lélekkel, mondván, majd feldíszíti valaki, hisz te nem érsz rá. Boltban nem árulnak lelket, de ha lehetne, sokan bizonyára bekeverőset vennének, amilyen a gyorsan oldódó leves, vagy a kávé, mert csak forró víz kell hozzá, és le lehet hörpinteni, azzal meg is lennénk. Kis befektetés, kis győzelem.
A szeretkezés sose volt egyszerű, amit te annak hívsz, az nem az. Egy kóbor numera, ami nagyjából öt percig tart, utána se hagy ennél mélyebb nyomot, de te ezt is instant intéznéd, mert nem kerülne nagy erőfeszítésbe, de mégis kielégülnél?
Ma, ha valakivel beszélgetni lehet, mert vannak álmai és vágyai, vagy tervekkel él, már bonyolultnak számít? Vajon csak egy jó cucc kellene, amiben megjelenek, bólogatok, mint a kiskutya a kocsi kalaptartóját, akkor elfogadható leszek vagy lennék neked? Én nem akarok olyan világban kapcsolatot teremteni, ahol a másiknak nincs ideje és kedve meghallgatni engem. Azt se szeretném, ha elhitetnéd velem, hogy nem vagyok elég jó, elég fontos neked, mert olyan nincs, hogy elég. Olyan van, hogy nem kellek, mert te másra vágysz. Megelégszel sekélyes találkákkal, üres mondatokkal, és átlátszó bókokkal. Erre azonban nincs szükségem, inkább leszek én bonyolult, mint egy üresfejű, peckesen sétálgató galamb, aki azt se tudja, milyen a világ az aszfalton felcsipegetett morzsákon túl. Sokan lesznek, akiknek mindez még sok is lesz, én nem várom meg, hogy melletted kihunyjon belőlem a szenvedély.
Nem vagyok se sok, se kevés. Annyi vagyok, amennyi vagyok, és ha neked ez riasztó, akkor tényleg nincs mit keresnünk egymás életében. Már soha nem akarom magamat lekicsinyelni, mert valaki nem bír el velem. Ha nem tud mellém állni, velem haladni, akkor menjen át a másik oldalra, és keressen ott valakit, aki sose fog mellette sétálni, legfeljebb a nyomában liheg. Rég nem vagyok az, aki hagyja, hogy más mondja meg neki, mennyit ér. Ez nem önhittség, ez önmagam szeretete, amelyet nem dobok el a kedvedért, de mások olcsó rokonszenve miatt sem. Én most már úgy akarok élni, hogy aki engem akar, ne tegyen patikamérlegre, mert nem kilók és centik alkotnak engem, hanem azok az érzelmek, amelyekről sokaknak fogalmuk sincs. Soha többé nem akarom bizonygatni, hogy mennyit érek, mert akármennyi is lakozik bennem, annyival kell megbirkóznia annak, aki elfogad.
Így kedvesem, menj, keress ott, ahol könnyű lelkek laknak, olyanok, akiknek megmérettetése neked nem okoz gondot. Eldobása se. Ha nem tudsz megvárni, megérteni és megtartani, akkor mi végre lennénk mi együtt? A közös élet ennél sokkal nagyobb és nehezebb dolgok összeségén múlik, és a bonyodalom nem az, ha el tudok mondani három összefüggő mondatot, és még értem is az ok-okozati összefüggéseket.
Tudom, a világ változik, de az értékek nem. Rongyokba se öltözünk, ha a Gucci elérhetetlen. Keress csak egy remek turkálót, ahol használtan megkaphatsz másokat, akik kis öblítés után nem okoznak neked sok fejtörést a használatukkal.
Azt mondják, mindenki arra vágyik, hogy megtalálja a hiányzó felét. Így vagyok vele én, és már nem akarom erőszakkal odapasszítani a magamét, hiszen a narancs párja sose lehet egy sárguló alma. Ugye, hogy milyen könnyű ezt megérteni? Ezért hagyom, hogy válassz magadnak olyat, akinél fel se merül, hogy kevés lenne neked!
Kép forrása: Pinterest
