Minden mindegy

Szia, Kedves!
Gondoltam, írok neked (hú, emlékszel, régen még leveleztünk is?!), így talán könnyebben össze tudom szedni a gondolataimat… 
Friss házasként nem értettük, mit lehet veszekedni azon, ki hol nyomja ki a fogkrémet. Aztán persze rájöttünk, hogy ez csak egy sokat emlegetett példa, és, ha együtt élnük, előbb-utóbb nekünk is lesz egy “fogkrémes tubusunk”, amin összezörrenünk, és levezetjük rajta a feszkót. Ilyen volt a meleg meg a hideg víz. Én mindig forróval mostam kezet, te meg sziszegtél, mert megégetted a tenyeredet, ha utánam kinyitottad a csapot. Együtt sem tudtunk fürdeni, mert nem egyeztünk meg a víz hőmérsékletén.
Már nem is tudom, mióta nem zsörtölődsz ezen. Talán egy éve? Vagy másfél? Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már nem szólsz… a vízért sem, meg úgy egyáltalán, semmiért. Ha beszéltem hozzád, hümmögtél vagy “megkínáltál” egy langyos “szeretlek”-kel… pedig tudod, hogy én a forrót szeretem. 
Sokat agyaltam ezen. Hogy hogyan tudnánk változtatni, és felmelegíteni – vagy jó, hát legyen, lehűteni – a dolgokat… a lényeg, hogy ne legyen ennyire langyos. 
Aztán a múlt héten egy családi ünnepségen rájöttem, hogy erre már semmi esély. Kérdeztem valamit, és te meg – rám se nézve – csak annyit mondtál: “mindegy”. Épp olyan volt a hangsúly, mint mostanában a “szeretlek”-nek. 
Így értettem meg, hogy neked már tényleg mindegy. Ezért elengedlek. És magamat is. Hátha így megtaláljuk még a forrót és a jéghideget. És nem kell beérnünk a langyossal – hiszen az egyikünknek sem jó.
Csók (helyett puszi… ó, ez is de régóta van így),
Én

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here