Ha egy világvége-napon a nők úgy döntenének, hogy nem használnak több ránctalanító, feszesítő, hidratáló krémet, talán valóban vége lenne a világnak. Különösen a milliárd dollárokat jövedelmező szépségiparnak. A nagy cégekről tudjuk, hogy elképesztő marketinggel hálózzák be a fiatalságra vágyó, porcelánsimaságot előnyben részesítő lányokat, asszonyokat, hiszen nincs a Földön olyan ember, aki könnyedén venné arca és teste változásait. Már a férfiak hiúsága is sokat nőtt e téren, és a lassan, de biztosan szilárd vásárlóerőt képeznek az utóbbi évtizedben.
Mondhatnánk ekkor, hogy a krémek halálával megnövekedne a plasztikai sebészetre várók száma, ami lehetséges, bár áraik is az égbe szöknének.
A krémek, kencék, amelyektől puha és kellemes illatú lesz a bőrünk, hasznosak és jók. Egyet viszont nem tudnak: ránctalanítani, vagy csak 70%-ban, vagy 40-ben, attól függően, hogy a kampány mennyit határoz meg a termék számára. Ugyanez vonatkozik a feszesítésre, a kontúremelésre is. Ha felsorakoztatnak harminc, de akár száz alanyt is, aki részt vesz a bizonyításban, kiderül, hogy majdnem mindenki érzi a változást.
Hogy is van ez? Adva van tehát X mennyiségű nő, aki kíváncsi vagy épp pénzt kap a „játékért”. Természetesen nem mer vagy nem tud nemet mondani, hiszen kiderülhet róla, hogy nem vett észre valamit, hogy nem kompetens, hogy mások ügyesebben szerepeltek nála, és mindemellett élvezi a szereplést vagy az azt követő ajándékokat. Úgy van az egész kitalálva, hogy higgyen benne, és sokan bele is látnak mindent, amit elvárnak tőlük. Ha sokat mondogatjuk, hogy valami rossz, rosszá is válik, ugyanez fordítva is működik. Így a tesztelők soha nem mondják ki, ha az égadta világon semmit nem tapasztaltak, legfeljebb százból egy, akire szükség is van, hogy a cégek elmondhassák, no persze, nem egyforma az alanyok kora, bőre. Így azonnal mentesülnek a felelősség alól.
Mindezeket a legtöbb ember tudja, nincs ebben semmi újdonság, hiszen ha narancsbőr elleni készítmények hatásosak lennének, nem láthatnánk annyi gödröcskés combot az utcán és a strandokon, amennyit látunk. Ugyanez elmondható a szérumokra, kenőcsökre is. Nem, soha, semmiképp nem botox hatásúak, mert akkor ugyan ki menne el drágán botoxoltatni, feküdne kés alá, ha holmi kenegetés is visszafiatalítaná a bőrét? Természetesen senki.
Vajon tisztában vannak ezzel a 21. század női? Igen. Mégis megveszik, sőt ma már a kamasz lányok is tízlépcsős reggeli rutinnal dicsekszenek, és csakis ezt elvégezve mennek iskolába. Már ők is rettegnek, hogy bőrük egyszer öreg lesz, elhasználódik és megcsúnyul. Hogy ebben mennyi szerepe van a genetikának és az étkezésnek, azzal ritkábban számolnak. (Tisztelet a kivételnek!)
Milyen „fantasztikus” dolog, hogy a szépségipar elérte a fiatal generációt, mert ők meggyőzhetetlenek a hatástalanságról, hisz látják anyjukat, nagyanyjukat, és nem akarnak rájuk hasonlítani, ezért küzdeni kezdenek. Egy ideig működik is mindez, hiszen az alig viselt bőr (12-14 éve van a világban, ennyi idő alatt érte csak károsodás, ha érte) rugalmas, feszes, és a ráncok, gödrök nem támadták még meg. Ezt ők betudják a folyamatos arcápolásnak. Félreértés ne essék, vannak hatásos, gyógyító kencék is, de ezek jóval ritkábbak. Az a mennyiség, amennyit elérhető áron a drogériákban találhatunk nem egyéb, mint szemfényvesztés. Tudjuk és megvesszük. Tudjuk és reménykedünk a termékben. Tudjuk, de a plakátok, videók, reklámok összezavarnak minket, és annyira elhisszük, hogy a tapasztalat mit sem számít már. Arról nem beszélve, micsoda pszichológiai ráhatása van annak, ha drága terméket veszünk vagy használunk. Menten úgy hat ránk, hogy ez egy előkelőbb, gazdagabb réteg részesévé tesz bennünket, gondolatilag. Az önbecsapás felsőfokra kapcsol.
Azt a szimpla tényt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy minden fogyasztó vagy szépítő-fiatalító terméket fiatal, eleve ránctalan, sovány és tökéletes bőrrel rendelkező alannyal hirdetnek. Rajtuk aztán nem látunk semmit, hiszen a bőrük hamvas, és a reklám kedvéért még inkább azzá teszik a sminkek.
Mégis, mindezeket akár tapasztalva vagy elismerve, vajon változtatunk a szokásainkon? Megvesszük az olcsóbbat, kevésbé dizájnosat? Nem. Vásárolunk olyan terméket, amelyen nincs az a szó, hogy kollagén, hyaluron, vagy bakuchiol? Aligha. Beállunk a sorba, mert félünk, mert nem akarjuk, hogy mások megszóljanak, vagy nem vagyunk képesek elviselni a tükörképünket.
A 21. század nem arra épít, hogy az emberek elégedetten éljenek. Ha ez így lenne, akkor összeomlana a gazdaság, nem gyártanának ezerféle rúzst, szempillaspirált, amely pontosan ugyanaz, mint az egy évvel előtti, csak más köntöst kapott, és nem lennének vonzóbbnál vonzóbb cipők, táskák, ékszerek, hogy a ruhák millióit ne is említsük. Ebből a férfiak se maradnak ki, nekik jutnak az edzőcipők, órák, autók, borotvák és még sorolhatnánk.
Összegzésként annyit, hogy bár nemet mondani nehéz, de megpróbálhatjuk. Ha csak egy-két krémmel csapjuk be magunkat, már az is pénztárcakímélő lehet. Ha ez még szempont…
Kép forrása: Pinterest
