Péter és Szandra 1. rész

"Hónapokon át nem ment ki a fejéből a találkozás, ami azért is különösnek volt mondható, mert nem történt köztük semmi. Valóban csak beszélgettek, de a fiú nem tudott szabadulni Szandra gondolatától. Egyik péntek délután, amikor kedvetlenül jött ki a hatalmas üvegpalota ajtaján, ahol heti hatvan órát robotolt, szó szerint belebotlott Szandrába. Régi ismerősként üdvözölték egymást, és ahelyett, hogy mindenki ment volna az útjára, úgy döntöttek, megisznak egy kávét, és folytatják a múltkori világmegváltó beszélgetést. Két órával később mindketten úgy érezték, félelmetes, hogy ennyire jó együtt lenniük egy másik emberrel. Szandra többször figyelmeztette magát, hogy a tűzzel játszik, hiszen nem akart nős emberrel semmiféle viszonyba keveredni, mégse tudott szabadulni Péter vonzerejétől."

Péter szerette Szandrát, a lány is őt, de életüknek azon szakaszában, amelyben épp voltak,  nem keresztezhették egymás útjait. Péter nős volt, Szandra pedig válás közepén, és egyikük se tudta, mit kezdjen azzal az érzéssel, ami birtokba vette a szívét. Egy baráti társaságban futottak össze először, ahol szinte mindenki mindenkit ismert, és mégsem. A tágas ház kertjében elegyedtek szóba egymással, és abban a beszélgetésben nem volt egy szemernyi flört sem, csak jólesett, hogy valaki hasonlóképpen látja a világot, így egy pillanatra összekapcsolódtak azonos véleményükkel, de csak ennyi történt. Péter felesége is ott volt, és álmában se gondolta, hogy férje szívében mocorogni kezd valami oda nem illő. Nem volt rossz házasság az övék, jó sem, inkább olyan öregesen meghitt, amelyből kihunyt a tűz, de még jól esik melegedni benne.

Szandra fején épphogy átfutott a kósza gondolat, hogy mennyire rokonszenves neki a fiú, de gyorsan törölni próbálta, nehogy felerősödjön benne. Az est folyamán, ha nem is szándékosan, de kerülte őt. Péter viszont felélénkült. Mindenkihez volt egy jó szava, mosolygott, és hirtelen olyan lett, mint mikor egy fáradt elemet újra töltenek. Minden porcikája feléledt, és ebben nem fizikai vágy volt a maga sűrűségében, bár tagadhatatlan, hogy az is, hanem valami addig ismeretlen bizonyosság, hogy van a világon valaki, aki hozzávaló. Aki neki lett rendelve. Ez kissé misztikusan hangzott, de nem érdekelte.

 
 

Hónapokon át nem ment ki a fejéből a találkozás, ami azért is különösnek volt mondható, mert nem történt köztük semmi. Valóban csak beszélgettek, de a fiú nem tudott szabadulni Szandra gondolatától. Egyik péntek délután, amikor kedvetlenül jött ki a hatalmas üvegpalota ajtaján, ahol heti hatvan órát robotolt, szó szerint belebotlott Szandrába. Régi ismerősként üdvözölték egymást, és ahelyett, hogy mindenki ment volna az útjára, úgy döntöttek, megisznak egy kávét, és folytatják a múltkori világmegváltó beszélgetést. Két órával később mindketten úgy érezték, félelmetes, hogy ennyire jó együtt lenniük egy másik emberrel. Szandra többször figyelmeztette magát, hogy a tűzzel játszik, hiszen nem akart nős emberrel semmiféle viszonyba keveredni, mégse tudott szabadulni Péter vonzerejétől. Harminchat volt a srác, ő három évvel fiatalabb. Egy szóval se említette, hogy rossz a házassága, nem is került szóba, viszont vibrált köztük a levegő, mégse lépték át a határt. A férfi, mert két gyerek apjaként talán már nem illett rá a fiú szó, nem fogta meg a kezét, nem tett kétértelmű megjegyzéseket, mégis látszott rajta, hogy a vele szemben ülő nőre minden idegszálával kapaszkodik. Van ember, aki ne akarná megérezni, hogy mit jelent a másiknak? Van olyan, aki nem bolondulna meg a boldogságtól, hogy ilyesmi létezik a valóságban? Aligha. Viszont egy kétgyerekes apa egy válófélben lévő nőnek ez nem a legjobb opció. Amikor elköszöntek egymástól, mindketten megrettentek attól, hogy az lesz az utolsó találkozásuk. Viszont telefonszámot nem cseréltek, hagyták, hogy menjen minden a maga útján.

Pétert egy hét múlva elküldte a cég Sanghajba, hogy ott intézze a cég terjeszkedését. Nyolc hónapot kapott rá, amit a felesége nem is bánt olyan nagyon, de a fiúk nem voltak boldogok. Ő viszont nagy levegőt vett, és meg volt róla győződve, hogy ez a legjobb, ami történhetett vele, mert gyengeségében feladta volna a házasságát, vagy ostobaságra vetemedik. A kinti időszak lefoglalta minden erejét és idejét, alig tudta magába szívni az idegen kultúra minden illatát, amely elvarázsolta, de nem annyira, hogy ne legyen honvágya. Voltak napok, amikor nem jutott eszébe Szandra.

Arról sem tudott, hogy időközben a lány elvált, és el is költözött a közös otthonukból. Ha tudta volna, biztosan jobban fáj a szíve, így azonban járta a várost, és ha meglátott egy vörösszőke lányt, ami nagy ritkán fordult elő, megdobbant a szíve. Ezt a szívdobogást azonban senki nem látta, nem vethette a szemére. A fiúkkal jókat beszélgetett skype-on, mindig is közel álltak egymáshoz, míg a felesége ugyanolyan visszafogott maradt, mint mindig. Látszólag semmi nem változott meg, kivéve őt, de ezt nem vallotta be még önmagának sem.

Szandra munkahelyet váltott, megpróbálta eladni a házasságból maradt közös bútorokat, mert sose szerette őket. Sokszor eszébe jutott Péter, de számára elérhetetlen volt, és ettől időnként megfájdult a szíve. Anyja intelmei fülében csengtek, aki mindig elmondta, hogy ami nem az övé, ahhoz nem nyúlhat, még vágynia is tilos olyasmi iránt, ami bűn lenne. Rosszabb pillanataiban keserűen mondogatta jobbik énjének, hogy térjen már észre. Valakitől  azt hallotta, hogy Péter nincs az országban és ez különös örömmel töltötte el. Nem tudni, hogy azért-e, mert a férfi nem volt a családjával, vagy amiatt, hogy esélye sem volt összefutni vele.

Nyár végén azonban mégis megtörtént a találkozás. Kerti partira volt hivatalos, épp ugyanoda, ahová előzőleg. Nem kellett kibúvókat keresnie, tisztában volt vele, hogya végzete nem lesz ott, és ez megnyugvással töltötte el. Ha nincs kísértés, nincs minek ellenállni. A kísértés azonban nem kopogtatott finoman, hanem rárúgta az ajtót. Durván és kíméletlenül. Azt hitte, menten beledöglik, de mindenki tudja, hogy a szívfájdalmak nem ölnek azonnal, csak lassan őrölik fel az embert.

Folytatjuk…

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here