Simon Böske 1909-ben látta meg a napvilágot. Kivételes szépségére már korán felfigyeltek. Tizenhat volt, amikor megválasztották A Keszthelyi Korzó Szépének, majd a Balaton Tündérének. Minden lány ilyen karrierről álmodik, de Simon Böskével nem szaladt el a ló. Négy évvel később az első magyar szépségversenyen a 218 induló között is ő lett a legszebb. Már akkor megindultak a pletykák, mert egyesek azt gyanították, hogy bunda történt, egy zsidó lány nem lehet Miss Hungária. És ekkor még 1929-et írtak. Magyarország épp túl volt a trianoni sokkon, és nem sejtette, hogy tíz év múlva új világégés sújtja. De ahogy ez már lenni szokott, az emberek nem tanultak a bajból, és hamar elfelejtették a háború borzalmait és az ország veszteségeit.
Párizsban Európa szépe lett a keszthelyi lány, aki a gyorsan jövő sikert alig tudta elhinni. Még Márai Sándor író is finoman figyelmeztette, hogy vigyázzon magára, vigyázzon a lelkére: „Maga nem is tudja, a maga kedves és legszebbnek deklarált fejében, hogy mire angazsálta magát. Már szépnek lenni is egészen bonyolult valami. Mit gondol, a legszebbnek? Már egyetlenegy embernek tetszeni is hallatlanul veszedelmes és bonyolult valami. Hát még egy zsűrinek, a világ zsűrijének, mit gondol?”
Simon Böskét elhalmozták filmajánlatokkal, reklámszerződésekkel, de a lány nem állt kötélnek, főleg miután rájött, hogy az ajándékba kapott ruhákat, és az autót is vissza kell adnia. Hiába fogadta őt a francia köztársasági elnök és a monacoi herceg, nem akart rivaldafényben élni. Egyet szeretett volna csupán: hazajönni és férjhez menni.
A Keleti pályaudvaron hatalmas tömeg várta, de nem mindenki azért ment ki, hogy láthassa és örüljön neki. Sokan ronda, zsidó lánynak titulálták, és azt kiabálták, hogy nem magyar. Egy női küldöttség Miss Palesztinának nevezte. Egy negyedóra erejéig Horthy Miklós kormányzóval és feleségével is találkozhatott.
Egy ideig úgy volt, hogy indulni fog a világszépe választáson is, de végül Miss Amerikával együtt a diplomatikus zsűri holtversenyt hirdetett. Majd rátalált a szerelem, teljesült a vágya és férjhez ment Brammer Pál posztógyároshoz, de ez a házasság nem volt boldog. A válást végül hűtlenség miatt mondták, amit a férj is erősen szorgalmazott.
Nem sokkal később másodszor is férjhez ment, most Jób Dánielhez, a Vígszínház műszaki vezetőjéhez, de amint kitört a háború bujkálniuk kellett. Az is maga volt a csoda, hogy túlélték a deportálásokat. Érdekes módon, a korabeli Magyarország hamar elfelejtette azokat, akiket szeretett és ünnepelt, úgy, mint színészeket, írókat és énekeseket, csak azért, mert zsidó származásuk voltak. Böske idegösszeroppanást kapott, miután a nyilasok elhurcolták szüleit, akik sosem tértek vissza. Jób segélyekből, műfordításokból és színész barátai támogatásából próbált gondoskodni feleségéről, aki ekkor már egyre nehezebben mozgott. A világháború után teljes visszavonultságban, férjével igen szerény körülmények között élt az egykori szépségkirálynő. Ez a házassága már boldogabb volt, bár sok betegség keserítette mindennapjaikat.
Az ország lassan elfelejtette a szép lányt, és már nem mutogattak rá az utcán, mint egykoron, amikor nyitott tetejű kocsiban gurult végig a körúton, hogy megcsodálhassa a tömeg.
1970-ben, 61 éves korában, hosszú betegség után hunyt el az egykori világszép lány, akinek álmait, vágyait oly sokan irigyelték egykoron. A fény, amely rá irányult, rövid ideig kísérte életét, annál több keserűség és szenvedés jutott neki osztályrészül.
Simon Böske élete híven tükrözi a korabeli magyar viszonyokat, az emberek mentalitását, és megmutatja, hogy ahol a politika közbe tud szólni, ott nincs se isten, se ember, mert az ember minden gyarlóságra képes, ha hasznot lát belőle.
Kép forrása: https://images.app.goo.gl/4TNkG5CrhD5eLLNH9
https://images.app.goo.gl/9ADGdWRLHEp4ZHgA7
