Nóra
Hozzám jöttek, mert én vagyok még hivatalosan a felesége. Levente balesetet szenvedett. Belerohant egy másik kocsi, azonnal meghalt.
Az egész életnek, amit eddig éltünk, vége lett. Egy pillanat alatt. Soha semmi nem lehet már olyan, mint volt. Mindegy, hogy a férjem kit szeretett, milyen apa volt, vége. Az élet egy tollvonással átíródik, csak akik itt maradnak, ők vergődhetnek. A lányokat sokáig nem mertem felhívni. Egyikük sem volt otthon, csak én ezzel a rettenetes hírrel. Már nem gondolhattam arra, hogy új élete lesz a férjemnek, nem tervezhettem semmit, mert a válásra nem kerülhetett sor. Özvegy lettem és ennek pokoli érzését nem kívánom senkinek.
Elmondani a gyerekeidnek, hogy az apjuk kilépett a földi világból, gyakorlatilag nem más, mint önmagad megfeszítése. Még nem hiszed el, nem fogod fel, és tovább kell adnod a borzalmas hírt azoknak, akiket a legjobban szeretsz, és akiknek a legjobban fog fájni. Nem bírok erre gondolni, nem akarok megszólalni, nem akarok semmit se tenni, csak ülni és némán várni, hogy valaki felhívjon és közölje, tévedés történt.
Zoé
Amikor anya elmondta, reszketni kezdtem. Soha olyan hideget nem éreztem a szívemben, mint szavai hallatán. Apa, akivel ordítoztam, akit nem akartam megérteni, akinek megmondtam a magamét, nincs többé. Már nem tudok bocsánatot kérni, azt se mondhatom meg, hogy szerettem. Nem tehetek semmit. Ha eszembe jut, ahogy biciklizni tanított, futott utánam vörös fejjel, elmosolyodom. A jelmezbálban Óz akartam lenni, de apa lebeszélt, így Madárijesztő lettem, amivel meg is nyertem az első helyet másodikos koromban. Nagyon boldog voltam, és hazafelé a szemerkélő esőben kezét fogva, jelmezben mentünk végig a városon. És ő hagyta, míg anya bosszankodott.
Az utolsó beszélgetésünk pokoli veszekedés volt. Utálatos és okoskodó voltam, úgy éreztem, mindent jobban tudok. Nem sejtettem, hogy a halál tud mindent jobban. Annak időpontját is, amikor apukámért jön. Semmi erőm nem maradt, csak ülök a konyhában és mardos a lelkiismeret: miért nem voltam kedvesebb, megértőbb és szerényebb?
Fanni
Apa meghalt. Nem hiszem el. Úgy fáj, ahogy még soha semmi. Apa… Jobban szerettem, mint anyát, aki mindig szigorúbb velem. Az utóbbi hetek eseményei miatt eltávolodtam tőle, pedig én semmit nem akartam soha, csak az ő kislánya maradni. Sose voltam olyan nagyhangú és beszólogatós, mint a nővérem, talán ezért értettük meg annyira egymást.
Azt a nőt azonban nehezen fogadtam el. Talán, ha lett volna időm megismerni. Miért kellett meghalnia? Miért nem figyelt jobban? Ezer meg ezer esetben vezetett esőben, profi volt. Ki lehetett az a nyomorult, aki nem látta őt és belement? Legszívesebben tombolnék a dühtől és fajdalomtól. Az apukám nincs többé. Az a férfi, akire felnéztem,a példaképem volt. Olyan férjet szeretnék egyszer magamnak, mint ő.
Istenem, már nem tud az oltár elé kísérni, nem lesz ott a szalagavató bálon. Miért, kérdem percenként százszor, de válasz nincs.
Hella
Amikor egy ismeretlen számról hívott valaki, fel se akartam venni. Nem szeretem ezeket, de aztán belehallóztam. Nóra volt. Sírt. Azonnal tudtam, hogy baj van. Levente meghalt nem sokkal később, hogy az irodába készülődött. Félbemaradt a beszélgetésünk, az életünk. Vele halt minden tervem, vágyam, örömöm. Nem tudom felfogni, hogy nem láthatom többé.
Eltűnt a nevetése, mosolya, sose fogja meg a kezem, és nem akar meggyőzni az igazáról. Már nem lesz, akit szívrepesve várhatok, akivel összebújok és eltervezem a közös életünket. Zoéval se kell vitatkoznom, nem marcangolom tovább önmagam, hogy jó anya vagyok-e.
Az eszem nem érti, mi az, hogy nincs többé. Még a fogason van a zakója, zsebében a színházjegyünk, ami két hét múlva lett volna esedékes. Az asztalon hever az órája, amit itt felejtett, és fürdőben szárad a köpenye. Belépek, megszagolom a parfümjét és rázni kezd a zokogás. Elment és én nem mondtam neki, hogy szeretem. Mondanom kellett volna ezerszer, hogy ne tudjon másra gondolni, csak arra, hogy bármi lesz is, én itt leszek mellette. Már késő.
Úgy fáj, hogy azt hiszem, kettéroppan a szívem. Szeretlek, drága Leventém, ugye hallod odafenn?
Vége
