Vajon kell-e védeni az erősebbnek mondott nemet? Szükség van-e arra, hogy kiálljunk a mai férfiak védelmében? Attól tartok, hogy igen.
Az emancipáció és a feminizmus nem várt mellékhatásaként a nők nemhogy megerősödtek, hanem át is estek a ló túlsó oldalára. Évezredek óta éltek másodlagos szereplőként a történelemben. Gyakran vonták meg tőlük az élethez való jogot is. A 20. század a maga háborúival és szörnyűségeivel azonban elhozta a nők felszabadítását. Ez örömteli esemény is lenne, ha valahol megtalálnák a nők a középutat. Addig eljutottunk már, hogy egy nő nem csak attól nő, hogy gyerekeket szül, elvégzi a házimunka nagy részét, összetartja a családot, hanem kereső, önmagát megvalósító személy, aki a boldogulását nem mindig a hagyományos útvonalon, a házasság, gyereknevelés, háztartás mentén találja meg. De eljött az a pillanat is már, amikor a nők nem akarják jól megélni azt a természetes feladatot, amit születésüktől kaptak.
Nőnek lenni csodálatos, mert finom erő, melegség és a családért minden áron küzdeni tudó lélek adja meg a Földnek a nem mindennapi kiváltságot, hogy szeretni tudjon. Viszont ebben a fene nagy igyekezetben a nők egy része nem igazán akarja vállalni azokat a szerepeket, amiket csak ő tudna jól eljátszani, vagy megélni. Versenyre kel a férfival és megpróbálja bizonygatni, hogy minden téren egyenlő vele.
Itt nem a szellemi és fizikai képességekre gondolok csak. Valóban lehet egy nő kiváló szervező, vezető, irányító, de sokan alig tudják ezt a szerepet letenni, amikor hazaérnek. A családban azonban nem erre van szükség. Ott a harcos nő szerepe ritkábban fontos, inkább a meleg, gyengéd és elfogadó női lélek lehetne a domináns.
A mai nők gyengeségnek élik meg, ha nem tudnak egyszerre kereket cserélni, céget irányítani, és fél kézzel tésztát dagasztani. A mellettük élő férfi azt látja, hogy tulajdonképpen rá alig van szükség, hiszen az adott nő boldogul az élet minden területén.
Sokan úgy hiszik, hogy már nincsenek férfi és női munkák, hiszen az egyenjogúság ezt is jelenti. Mégis elvárják az udvarias viselkedést, az azonnali ámulatot, a házimunkában való abszolút részvételt. Ezzel nem is lenne baj, hiszen egy család életében az a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja a helyét. Nem az a fontos, hogy ki, főz, ki mosogat, vagy nyírja le a füvet, viszont ezeken is túl vannak olyan dolgok, amelyeket át kell engednünk a férfiaknak.
Érezniük kell, hogy erősek és fontosak. Muszáj elhinniük, hogy nem csak arra jók, hogy mellettük a nő műkörmöshöz járjon, vagy, hogy hordja haza a pénzt. A férfiember sérülékeny, szereti tudni, hogy a munkája és a lelke is számít. Bár úgy szocializálták, hogy mindig erősnek látsszék, ne merjen sírni, azért azt tudnunk kell, hogy a szíve neki is fáj, hogy igenis marja belül a bánat, vagy bántja, ha az ötleteit semmibe veszi a párja.
A nők hajlamosak kibeszélni a férfiakat, megmosolyogják setesuta igyekezetüket, vagy egyszerűen sutba vágják egy jól irányzott becsmérléssel a világmegváltó ötleteiket. A mai nők nagy része túlságosan szeretne irányítani, és ha csak teheti, kiveszi a gyeplőt a párja kezéből. Megteszi ezt egy pillantással, néhány mondattal, vagy ami megalázóbb, tettekkel is.
Mondjuk ki: kasztráljuk a férfiakat érzelmileg és verbálisan is. Nem hagyjuk, hogy erősnek érezzék magukat mellettünk. Egyre ritkábban támaszkodunk rájuk, mert az számunkra és a mai társadalom elvárásainak megfelelően, gyengeség.
Nem az. A női és férfi mivolt megélése létszükséglet. Ezen energiák töltenek fel bennünket. Nem baj, ha a férfi azt érzi, törékenyek vagyunk, és az ő ereje által leszünk megint erősek. Hagynunk kell, hogy érezze, szükségünk van rá, nem egyszerűen a család anyagi szükségletének biztosítója.
Szavaink, tetteink és csodálatunk tartja magasan a kapcsolat rezgésének szintjét. Ahogy mi elvárjuk a kedvességet, a figyelmet és a törődést, úgy kell mindezeket nyújtanunk. Talán ez a nagy titok, amiért az egyik kapcsolat működik, a másik nem.
Nagyon egyszerű a képlet: a nőnek nőként kellene boldogulnia, a férfit meg hagyni, hogy megélje a férfiasságát. Ezt talán évszázadokkal korábban elődeink jobban megértették. Ma már sok tanulnivalónk akad, mert ebben a felgyorsult világban olykor elfeledkezünk arról, mennyire csodásak a férfiak, akik mögött egy szerető nő áll.
fotó: Pinterest
