Ahogy végig sétált a kapitányság folyosóján, minden szempár rászegeződött. A kávéautomata körül lebzselő rendőrök zsivaja megszűnt, a beállt csendben visszhangot vert a tűsarkú éles kopogása. Határozottan nyitott be a főnök irodájába, miközben vörös parókája tincseit lazán vetette át a vállán.
– Őrmester, maga észbontóan néz ki! – nyögte székéből felpattanva a kapitány.
– Köszönöm uram… – hebegte amaz, nehezen leplezve zavarát.
A kapitány az ablakhoz sétált, s gondterhelten meredt a borús, nyári estébe.
– Vegyük át megint! Tudjuk, hogy a kaszinók környékén szemeli ki áldozatait.
– Azt is tudjuk, hogy a vörös, kihívóan öltözött hölgyek vonzzák. Az is bizonyos, hogy egyetlen vágással metszi el torkukat, miután megerőszakolta őket.
A kapitány sóhajtva huppant vissza asztala mögé.
– Hosszú munka fekszik már az ügyben, ma pontot teszünk a végére!
Az eső halk pergése nyomasztóan hatott, majd az őrmester bólintott, s elhagyta az irodát.
Öten préselődtek az autóba. A középen ülő rendőr tolakodva nyomta lábát a neccharisnyás combjához, goromba pillantást vetett rá, mire a férfi kacsintott.
Az autó lassított a kaszinónegyednél, majd megállt egy kis téren, ahol moha lepte szökőkút ácsorgott a fák karéjában.
Ellenőrizte a fülébe rejtett hangszórót, kiszállt, s sietve a fények felé vette útját.
Mind a férfiak, mind a nők megbámulták, előbbiek vágyakozón, míg utóbbiak megvetően, de a végére már annyira megszerette szerepét, hogy elgondolkodott azon, hogy máskor is szívesen bújna könnyűvérű nő bőrébe.
Néhány óra séta után lábai sajogtak a tűsarkúban, ezért megcélozta a terecskét és lerogyott egy padra. Épp lábát masszírozta mikor fülesén a kapitány bejelentkezett:
– Őrmester, mi a helyzet? A kollégák jelentik, hogy elhagyta útvonalát.
– Semmi esemény uram, muszáj pihenőt tartsak! – suttogta a kabátja gallérjába rejtett mikrofonba. – Ráadásul pisilnem kell… – öntötte el arcát a pír, ahogy hallotta fülében a kollégák visszafojtott nevetését.
– Fránya örökség… – bosszankodott, mivel anyja is ilyen volt: keveset ivott, sokat pisilt.
Mikor a fák árnyékába guggolt, lába alatt kilapult egy tulipán, de nem érdekelte, megkönnyebbülve engedte ki terhét.
Ahogy szoknyáját igazgatta, hátulról megragadta egy erős kéz, mely a szájára tapadva, egyetlen mozdulattal a hátára fektette. Esélye sem volt, az alak másik keze egy borotvát nyomott a torkához, hogy a vére is kiserkent.
– Ha megmukkansz, fültől fülig váglak! – sziszegte a férfi. – Pislogj, ha felfogtad!
Engedelmeskedett, mire az elengedte a száját. Ekkor a fickó kezét az őrmester lába közé csúsztatta, ki összerezzent a kellemetlen mozdulattól.
Ekkor a támadó szeme kigúvadt, kezében a penge megremegett.
– Ó-ó – hörögte önelégülten a rendőr – csak nem töke van a menyasszonynak?!
A fickó érezte, hogy a rendőr férfiasságán kívül más kemény is nekinyomódik a bordáinak.
– Bizony, ez egy 38-as! – vigyorgott a zsaru. – És ha nem engedsz el, keresztüllőlek!
Később az őrsön már senki nem viccelődött vele. A hajnal első fényében, elkenődött sminkben, immár paróka nélkül, sportcipőben fejezte be szolgálatát John Harris őrmester.
