A Pongó Aranka-ügy nem egy klasszikus értelemben vett többszörös gyilkosság, hanem egy ismétlődő krízishelyzetekhez kötődő cselekménysorozat, amelyben egy asszony a szülései után sorra megölte az újszülötteket. Mindezt láthatatlanul, a környezet és a rendszer tudta nélkül, ahol sokan félrenéztek.
Pongó Aranka időnként terhes volt, amit nagyon jól titkolt, de azért voltak, akik tudtak róla. Nem ment orvoshoz, bő ruhákban járt, és a szülések mindig otthon zajlottak. Ismerősei azt gondolták, lefogyott, vagy nem gondoltak semmit, így az asszony mindannyiszor megismételte tettét, ahányszor szükségét látta. Hogy mindez ennyire észrevétlen maradhatott, és senki nem kérdezett semmit, az nem véletlen. Ennek oka abban keresendő, hogy a hetvenes évek Magyarországán a magánélet határai erősebbek voltak, és egyes témák, mint pl. a női test, a terhesség nem kerültek kimondásra. Legfőképpen a szégyen miatt.
1975-ben egy nyári napon a Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén lévő Szinva-patak környékén egy újszülött holttestére bukkantak, ami volt nem teljesen példátlan abban az időben, de a nyomozókban mégis felmerült, hogy nem balesetről van szó, és annak következményeként hagyták ott. A rendőrök, ahogy más hasonló esetben, a környékbeli nőket kezdték ellenőrizni, szülés nyomait keresték a kórházakban, hogy ráleljenek az anyára. A gyanú bár kezdetben halványan, de Pongó Arankára terelődött, akiről ismerősei azt mondták, hogy el-eltűnt egy időszakra, és voltak, akik eltitkolt terhességeket emlegettek.
A nyomozók végül bevitték, kihallgatták, és bár tagadta, hogy az övé a gyerek, kijelentette, hogy ő is tett hasonló dolgokat. Ő is szült a Sajó partján és utána zacskóba csomagolta a gyereket, majd a folyóba dobta. Hamar kiderült, hogy a megtalált csecsemő valóban nem az övé volt. Ezután viszont már előkerültek olyan nyomok is, amely szerint a nő előbb is volt terhes, de a házban lakók nem látták a babákat.
Ekkor az asszony bevallotta, hogy az éléskamrájában lévő zacskóban találhatnak a nyomozók emberi maradványokat. A folyóba dobott maradványokról szóló történet nem volt igaz. Az ügy részletei nem kerültek napvilágra, mert a szocializmus idején ezek az esetek nem kaphattak nagy médiavisszhangot, ugyanis az ártott volna a hazug propaganda által közvetített világnézetnek.
Annyit azonban tudni lehetett, hogy Pongó Aranka közvetlenül a szülés után ölte meg gyerekeit, amely egy pszichés, beszűkült tudatállapot következménye lehetett. A valóság érzékelése megváltozott nála, ahogy a következmények értékelése is. Hogy pontosan mi történhetett azokban az órákban a szüléseket követően, nem rekonstruálható ma már. Egy biztos, a mozaikdarabok összeálltak, és megtörtént a felelősségre vonás. A televízió és a sajtó sokáig taglalta. Sokan mégse ítélték el, sőt a felmentését kérték, hiszen a saját gyermekeit ölte meg, akik születése az ő életét is veszélyeztette. Azzal magyarázták, hogy a vádlottat a társadalmi szégyentől való félelem vezérelte.
Pongó Aranka története nyugtalanító utórezgést hagyott maga után. Négy kis élet, akiknek nem jutott semmi ebből a világból, akik csak percekig lélegeztek, majd anyjuk elemésztette őket. A vécékagylóban rájuk húzta a vizet. Így mondta el ő.
Hogy a társadalom ítélete nem volt olyan erős, mint ahogy ma elvárnánk, az meglepő. A bíróság végül 1975. december 16-án 15 év fegyházra ítélte a kallódó tanárnőt, aki fűnek-fának tartozott, és aki 5 év alatt négyszer szült. Végül Kalocsára került, ahol folytatta a tanítást.
Pongó Aranka egy hétköznapi, elvált tanárnő volt, akiről senki nem gondolta, hogy ilyesmire képes.
Fotó: Polina Smelova: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/fekete-feher-baba-csecsemo-monokrom-9964585/
