Megszakad a szív, hallom, ahogy kettétörik, de nem a szokásos üvegcsörgéssel zuhan a mellkasodból a padlóra, nem is fémes csikorgással feszül ki a bordáid alól és nem a jéghegyek óceánba ömlő robajával borul a lábam elé. Apró repedéseken át forró folyóként szakad meg a szív. Csak cseppek szivárognak át a pengevékony szakadáson. A fájdalom éles, sikítasz a törés mentén.
A nem beforradó vágásokon kifolynak az emlékek, kicsurognak az ajtó alatt, mintha dőlne a padló vagy szélvihar süvítene végig a konyhakövön. Kifújja meghasadt szíved égő fájdalmát a házamból.
Aztán eltűnsz te is.
Cookie-kat használunk annak érdekében, hogy weboldalunkon a lehető legjobb élményt nyújtsuk. Ha továbbra is használja ezt az oldalt, akkor feltételezzük, hogy elégedett vagy vele.OkAdatkezelés
